A zsoltárok könyve 122

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: »Az Úr házába megyünk.«	1 ωδη των αναβαθμων προς σε ηρα τους οφθαλμους μου τον κατοικουντα εν τω ουρανω
2 És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!	2 ιδου ως οφθαλμοι δουλων εις χειρας των κυριων αυτων ως οφθαλμοι παιδισκης εις χειρας της κυριας αυτης ουτως οι οφθαλμοι ημων προς κυριον τον θεον ημων εως ου οικτιρησαι ημας
3 Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek.	3 ελεησον ημας κυριε ελεησον ημας οτι επι πολυ επλησθημεν εξουδενωσεως
4 Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.	4 επι πλειον επλησθη η ψυχη ημων το ονειδος τοις ευθηνουσιν και η εξουδενωσις τοις υπερηφανοις
5 Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
6 Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: »Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
7 Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!«
8 Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: »Béke legyen veled!«
9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.