A zsoltárok könyve 12

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. Nyolcadra. Dávid zsoltára.	1 εις το τελος ψαλμος τω δαυιδ
2 Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek, az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott.	2 εως ποτε κυριε επιληση μου εις τελος εως ποτε αποστρεψεις το προσωπον σου απ' εμου
3 Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának, álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.	3 εως τινος θησομαι βουλας εν ψυχη μου οδυνας εν καρδια μου ημερας εως ποτε υψωθησεται ο εχθρος μου επ' εμε
4 Pusztítson el az Úr minden álnok szájat, és kevélyen beszélő nyelvet!	4 επιβλεψον εισακουσον μου κυριε ο θεος μου φωτισον τους οφθαλμους μου μηποτε υπνωσω εις θανατον
5 Akik így szólnak: »Nyelvünkkel diadalmaskodunk, velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?«	5 μηποτε ειπη ο εχθρος μου ισχυσα προς αυτον οι θλιβοντες με αγαλλιασονται εαν σαλευθω
6 »A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt fölkelek – mondja az Úr –, és megszabadítom a megvetettet.«	6 εγω δε επι τω ελεει σου ηλπισα αγαλλιασεται η καρδια μου επι τω σωτηριω σου ασω τω κυριω τω ευεργετησαντι με και ψαλω τω ονοματι κυριου του υψιστου
7 Az Úr szava tiszta szó, tűzben megpróbált ezüst, salaktól elválasztva, hétszeresen megtisztítva.
8 Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket, e nemzedéktől mindörökre.
9 körös-körül istentelenek járnak, mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai.