Jób könyve 26

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Giobbe prese a dire:
2 »Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod?	2 «Che aiuto hai dato al debole e che soccorso hai prestato al braccio senza forza!
3 Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat?	3 Quanti consigli hai dato all’ignorante, e con quanta abbondanza hai manifestato la saggezza!
4 Kit akarsz kitanítani? Talán őt, aki az életpárát teremtette?	4 A chi hai rivolto le tue parole e l’ispirazione da chi ti è venuta?
5 Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt;	5 Le ombre dei morti tremano sotto le acque e i loro abitanti.
6 mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének,	6 Davanti a lui nudo è il regno dei morti e senza velo è l’abisso.
7 az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti,	7 Egli distende il cielo sopra il vuoto, sospende la terra sopra il nulla.
8 felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre,	8 Rinchiude le acque dentro le nubi e la nuvola non si squarcia sotto il loro peso.
9 elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje,	9 Copre la vista del suo trono stendendovi sopra la sua nuvola.
10 kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.	10 Ha tracciato un cerchio sulle acque, sino al confine tra la luce e le tenebre.
11 Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére.	11 Le colonne del cielo si scuotono, alla sua minaccia sono prese da terrore.
12 Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot,	12 Con forza agita il mare e con astuzia abbatte Raab.
13 lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.	13 Al suo soffio si rasserenano i cieli, la sua mano trafigge il serpente tortuoso.
14 Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?«	14 Ecco, questi sono solo i contorni delle sue opere; quanto lieve è il sussurro che ne percepiamo! Ma il tuono della sua potenza chi può comprenderlo?».