Jób könyve 15

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:	1 Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit :
2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?	2 Numquid sapiens respondebit quasi in ventum loquens, et implebit ardore stomachum suum ?
3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.	3 Arguis verbis eum qui non est æqualis tibi, et loqueris quod tibi non expedit.
4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.	4 Quantum in te est, evacuasti timorem, et tulisti preces coram Deo.
5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,	5 Docuit enim iniquitas tua os tuum, et imitaris linguam blasphemantium.
6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!	6 Condemnabit te os tuum, et non ego : et labia tua respondebunt tibi.
7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?	7 Numquid primus homo tu natus es, et ante colles formatus ?
8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?	8 numquid consilium Dei audisti, et inferior te erit ejus sapientia ?
9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?	9 Quid nosti quod ignoremus ? quid intelligis quod nesciamus ?
10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!	10 Et senes et antiqui sunt in nobis, multo vetustiores quam patres tui.
11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.	11 Numquid grande est ut consoletur te Deus ? sed verba tua prava hoc prohibent.
12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?	12 Quid te elevat cor tuum, et quasi magna cogitans attonitos habes oculos ?
13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?	13 Quid tumet contra Deum spiritus tuus, ut proferas de ore tuo hujuscemodi sermones ?
14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?	14 Quid est homo ut immaculatus sit, et ut justus appareat natus de muliere ?
15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.	15 Ecce inter sanctos ejus nemo immutabilis, et cæli non sunt mundi in conspectu ejus.
16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.	16 Quanto magis abominabilis et inutilis homo, qui bibit quasi aquam iniquitatem ?
17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,	17 Ostendam tibi : audi me : quod vidi, narrabo tibi.
18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,	18 Sapientes confitentur, et non abscondunt patres suos :
19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –	19 quibus solis data est terra, et non transivit alienus per eos.
20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.	20 Cunctis diebus suis impius superbit, et numerus annorum incertus est tyrannidis ejus.
21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.	21 Sonitus terroris semper in auribus illius : et cum pax sit, ille semper insidias suspicatur.
22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.	22 Non credit quod reverti possit de tenebris ad lucem, circumspectans undique gladium.
23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.	23 Cum se moverit ad quærendum panem, novit quod paratus sit in manu ejus tenebrarum dies.
24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,	24 Terrebit eum tribulatio, et angustia vallabit eum, sicut regem qui præparatur ad prælium.
25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;	25 Tetendit enim adversus Deum manum suam, et contra Omnipotentem roboratus est.
26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.	26 Cucurrit adversus eum erecto collo, et pingui cervice armatus est.
27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;	27 Operuit faciem ejus crassitudo, et de lateribus ejus arvina dependet.
28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.	28 Habitavit in civitatibus desolatis, et in domibus desertis, quæ in tumulos sunt redactæ.
29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.	29 Non ditabitur, nec perseverabit substantia ejus, nec mittet in terra radicem suam.
30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.	30 Non recedet de tenebris : ramos ejus arefaciet flamma, et auferetur spiritu oris sui.
31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;	31 Non credet, frustra errore deceptus, quod aliquo pretio redimendus sit.
32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.	32 Antequam dies ejus impleantur peribit, et manus ejus arescent.
33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;	33 Lædetur quasi vinea in primo flore botrus ejus, et quasi oliva projiciens florem suum.
34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,	34 Congregatio enim hypocritæ sterilis, et ignis devorabit tabernacula eorum qui munera libenter accipiunt.
35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«	35 Concepit dolorem, et peperit iniquitatem, et uterus ejus præparat dolos.