Eclesiastés/Qohelet 1

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Palabras de Cohélet, hijo de David, rey en Jerusalén.	1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.
2 ¡Vanidad, pura vanidad!, dice Cohélet. ¡Vanidad, pura vanidad! ¡Nada más que vanidad!	2 »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!
3 ¿Qué provecho saca el hombre de todo el esfuerzo que realiza bajo el sol?	3 Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«
4 Una generación se va y la otra viene, y la tierra siempre permanece.	4 Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.
5 El sol sale y se pone, y se dirige afanosamente hacia el lugar de donde saldrá otra vez.	5 A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.
6 El viento va hacia el sur y gira hacia el norte; va dando vueltas y vueltas, y retorna sobre su curso.	6 Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.
7 Todos los ríos van al mar y el mar nunca se llena; al mismo lugar donde van los ríos, allí vuelven a ir.	7 A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.
8 Todas las personas están gastadas, más de lo que se puede expresar. ¿No se sacia el ojo de ver y el oído no se cansa de escuchar?	8 A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.
9 Lo que fue, eso mismo será; lo que se hizo, eso mismo se hará: ¡no hay nada nuevo bajo el sol!	9 Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,
10 Si hay algo de lo que dicen: «Mira, esto sí que es algo nuevo». en realidad, eso mismo ya existió muchísimo antes que nosotros.	10 és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.
11 No queda el recuerdo de las cosas pasadas, ni quedará el recuerdo de las futuras en aquellos que vendrán después.	11 Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.
12 Yo, Cohélet, he sido rey de Israel, en Jerusalén,	12 Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,
13 y me dediqué a investigar y a explorar con sabiduría todo lo que se hace bajo el cielo: es esta una ingrata tarea que Dios impuso a los hombres para que se ocupen de ella.	13 és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.
14 Así observé todas las obras que se hacen bajo el sol, y vi que todo es vanidad y correr tras el viento.	14 Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.
15 Lo torcido no se puede enderezar, ni se puede contar lo que falta.	15 Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.
16 Entonces me dije a mí mismo: Yo acumulé una gran sabiduría, más que todos mis predecesores en Jerusalén, y mi corazón ha visto mucha sabiduría y ciencia.	16 Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«
17 Me dediqué a conocer la sabiduría, la ciencia, la locura y la necedad, y advertí que también eso es correr tras el viento.	17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,
18 Porque mucha sabiduría trae mucha aflicción, y el que acumula ciencia, acumula dolor.	18 mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.