| 1 Um dia, Jesus ensinava no templo e anunciava ao povo a Boa-Nova. Chegaram os príncipes dos sacerdotes e os escribas com os anciãos, | 1 Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, |
| 2 e falaram-lhe: “Dize-nos: com que direito fazes essas coisas, ou quem é que te deu essa autoridade?”. | 2 és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?« |
| 3 Jesus respondeu: “Também eu vos farei uma pergunta. | 3 Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem, |
| 4 Respondei-me: o batismo de João era do céu ou dos homens?”. | 4 János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?« |
| 5 Eles começaram a raciocinar entre si, dizendo: “Se dissermos: Do céu, ele dirá: Por que razão, pois, não crestes nele? | 5 Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’ |
| 6 Se, porém, dissermos: Dos homens, todo o povo nos apedrejará, porque está convencido de que João era profeta”. | 6 Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.« |
| 7 Responderam por fim que não sabiam de onde era. | 7 Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való. |
| 8 Replicou-lhes também Jesus: “Nem eu vos direi com que direito faço estas coisas”. (= Mt 21,33-46 = Mc 12,1-12 ) | 8 Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.« |
| 9 Então, Jesus propôs-lhes esta parábola: “Um homem plantou uma vinha, arrendou-a a vinhateiros e ausentou-se por muito tempo para uma terra estranha. | 9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre. |
| 10 No tempo da colheita, enviou um servo aos vinhateiros para que lhe dessem do produto da vinha. Estes o feriram e o reenviaram de mãos vazias. | 10 Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették. |
| 11 Tornou a enviar outro servo; eles feriram também a este, ultrajaram-no e despediram-no sem coisa alguma. | 11 Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették. |
| 12 Tornou a enviar um terceiro; feriram também este e expulsaram-no. | 12 Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták. |
| 13 Disse então o senhor da vinha: Que farei? Mandarei meu filho amado; talvez o respeitem. | 13 Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’ |
| 14 Vendo-o, porém, os vinhateiros discorriam entre si e diziam: Este é o herdeiro; matemo-lo, para que se torne nossa a herança. | 14 A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’ |
| 15 E lançaram-no fora da vinha e mataram-no. Que lhes fará, pois, o dono da vinha? | 15 Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura? |
| 16 Virá e exterminará esses vinhateiros e dará a vinha a outros”. A essas palavras, disseram: “Que Deus não o permita!”. | 16 Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.« Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!« |
| 17 Mas Jesus, fixando o olhar neles, disse-lhes: “Que quer dizer então o que está escrito: A pedra que os edificadores rejeitaram tornou-se a pedra angular ( Sl 117,22 )? | 17 Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett’? |
| 18 Todo o que cair sobre esta pedra ficará despedaçado; e sobre quem ela cair, este será esmagado!”. | 18 Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.« |
| 19 Naquela mesma hora, os príncipes dos sacerdotes e os escribas procuraram prendê-lo, mas temeram o povo. Tinham compreendido que se referia a eles ao propor essa parábola. (= Mt 22,15-22 = Mc 12,13-17 ) | 19 Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. |
| 20 Puseram-se então a observá-lo e mandaram espiões que se disfarçassem em homens de bem, para armar-lhe ciladas e surpreendê-lo no que dizia, a fim de o entregarem à autoridade e ao poder do governador. | 20 Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák. |
| 21 Perguntaram-lhe eles: “Mestre, sabemos que falas e ensinas com retidão e que, sem fazer acepção de pessoa alguma, ensinas o caminho de Deus segundo a verdade. | 21 Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. |
| 22 É-nos permitido pagar o imposto ao imperador ou não?”. | 22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?« |
| 23 Jesus percebeu a astúcia e respondeu-lhes: | 23 Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik: |
| 24 “Mostrai-me um denário. De quem leva a imagem e a inscrição?”. Responderam: “De César”. | 24 »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.« |
| 25 Então, lhes disse: “Dai, pois, a César o que é de César e a Deus o que é de Deus”. | 25 Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.« |
| 26 Assim não puderam surpreendê-lo em nenhuma de suas palavras diante do povo. Pelo contrário, admirados da sua resposta, tiveram de calar-se. (= Mt 22,23-33 = Mc 12,18-27 ) | 26 Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak. |
| 27 Alguns saduceus – que negam a ressurreição – aproximaram-se de Jesus e perguntaram-lhe: | 27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: |
| 28 “Mestre, Moisés prescreveu-nos: Se alguém morrer e deixar mulher, mas não deixar filhos, case-se com ela o irmão dele, e dê descendência a seu irmão. | 28 »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének . |
| 29 Ora, havia sete irmãos, o primeiro dos quais tomou uma mulher, mas morreu sem filhos. | 29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. |
| 30 Casou-se com ela o segundo, mas também ele morreu sem filhos. | 30 Előbb a második, |
| 31 Casou-se depois com ela o terceiro. E assim sucessivamente todos os sete, que morreram sem deixar filhos. | 31 majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. |
| 32 Por fim, morreu também a mulher. | 32 Végül meghalt az asszony is. |
| 33 Na ressurreição, de qual deles será a mulher? Porque os sete a tiveram por mulher”. | 33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.« |
| 34 Jesus respondeu: “Os filhos deste mundo casam-se e dão-se em casamento, | 34 Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. |
| 35 mas os que serão julgados dignos do século futuro e da ressurreição dos mortos não terão mulher nem marido. | 35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, |
| 36 Eles jamais poderão morrer, porque são iguais aos anjos e são filhos de Deus, porque são ressuscitados. | 36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai. |
| 37 Por outra parte, que os mortos hão de ressuscitar é o que Moisés revelou na passagem da sarça ardente ( Ex 3,6 ), chamando ao Senhor: Deus de Abraão, Deus de Isaac, Deus de Jacó. | 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta. |
| 38 Ora, Deus não é Deus dos mortos, mas dos vivos; porque todos vivem para ele”. | 38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.« |
| 39 Alguns dos escribas disseram, então: “Mestre, falaste bem”. | 39 Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.« |
| 40 E já não se atreviam a fazer-lhe pergunta alguma. (= Mt 22,41-46 = Mc 12,35-37 ) | 40 És többé nem mertek kérdezni tőle semmit. |
| 41 Jesus perguntou-lhes: “Como se pode dizer que Cristo é filho de Davi? | 41 Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának, |
| 42 Pois o próprio Davi, no Livro dos Salmos, diz: Disse o Senhor a meu Senhor: Senta-te à minha direita, | 42 amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: ‘Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, |
| 43 até que eu ponha os teus inimigos por escabelo dos teus pés ( Sl 109,1 ). | 43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!’ |
| 44 Portanto, Davi o chama de Senhor! Como, pois, é ele seu filho?”. (= Mt 23,1-7 .14 = Mc 12,38 ss) | 44 Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?« |
| 45 Enquanto todo o povo o ouvia, disse a seus discípulos: | 45 Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak: |
| 46 “Guardai-vos dos escribas, que querem andar de roupas compridas e gostam das saudações nas praças públicas, das primeiras cadeiras nas sinagogas e dos primeiros lugares nos banquetes; | 46 »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon. |
| 47 que devoram as casas das viúvas, fingindo fazer longas orações. Eles receberão castigo mais rigoroso”. (= Mc 12,41-44 ) | 47 Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.« |
