Job 36

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Prosiguió Elihú y dijo:	1 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:
2 Espera un poco, y yo te instruiré, pues todavía hay palabras en favor de Dios.	2 »Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked, mert van még mit mondanom Istenért;
3 Voy a llevar muy lejos mi saber, y daré la razón a mi Hacedor.	3 messziről veszem tudásomat, hogy megvédjem Teremtőm igazát.
4 En verdad, no son mentira mis palabras, un maestro en saber está contigo.	4 Szavaim valóban hamisság nélkül vannak, és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.
5 Dios no rechaza al hombre íntegro,	5 Nem veti el Isten a hatalmasokat, hiszen ő is hatalmas!
6 ni deja vivir al malvado en plena fuerza. Hace justicia a los pobres,	6 De nem segíti a bűnösöket, és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;
7 y no quita al justo su derecho. El puso a los reyes en el trono, para siempre los asienta, mas se engríen,	7 nem veszi le szemét az igazról. Trónra ültet királyokat örök időkre, de azok felfuvalkodnak.
8 y él los amarra con cadenas, y quedan presos en los lazos de la angustia.	8 Amikor azonban bilincsbe vannak verve, s a nyomor kötelei tartják őket fogva,
9 Entonces les pone su obra al descubierto y sus culpas nacidas del orgullo.	9 megjelenti nekik tetteiket és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,
10 A sus oídos pronuncia una advertencia, y manda que se vuelvan de la iniquidad.	10 és megnyitja fülüket feddésének, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.
11 Si escuchan y son dóciles, acaban sus días en ventura y en delicias sus años.	11 Ha meghallgatják és alávetik magukat, jólétben töltik napjaikat és dicsőségben éveiket.
12 Si no escuchan, pasan el Canal, y expiran por falta de cordura.	12 Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba, és meghalnak dőreségükben.
13 Y los obstinados que imponen la cólera y no piden auxilio cuando él los encadena,	13 A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját, és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,
14 mueren en plena juventud, y su vida en la edad juvenil.	14 fiatal korban pusztul el a lelkük, és életük már az ifjúkorban.
15 El salva al pobre por su misma pobreza, por la miseria el oído le abre.	15 Megmenti a szenvedőt szenvedése által, és megnyitja fülét a szorongatással.
16 También a ti te arrancará de las fauces de la angustia. Antes gozabas de abundancia sin límites, la grasa desbordaba de tu mesa.	16 Téged is kiragad a szorongatás torkából; tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül, s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.
17 Mas no hacías justicia de los malos, defraudabas el derecho del huérfano.	17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet, ragaszkodj joghoz és igazsághoz!
18 Procura, pues, que no te seduzca la abundancia, ni el copioso soborno te extravíe.	18 Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal, és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!
19 Haz comparecer al rico como al que nada tiene, al débil como al poderoso.	19 Ne kívánd birtokolni az aranyat, és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,
20 No aplastes a aquellos que te son extraños, para encumbrar en su puesto a tus parientes.	20 hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!
21 Guárdate de inclinarte hacia la iniquidad, que por eso te ha probado la aflicción.	21 Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra, mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!
22 Mira, Dios es sublime por su fuerza, ¿quién es maestro como él?	22 Íme, magasztos Isten az ő erejében, és nincsen hozzá hasonló tanítómester!
23 ¿Quién le señaló el camino a seguir? ¿quién le diría: «Has hecho mal»?	23 Ki tudná felülvizsgálni útjait? Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’
24 Acuérdate más bien de ensalzar su obra, que han cantado los hombres.	24 Legyen gondod, hogy magasztald művét, amelyet megénekeltek az emberek!
25 Todo hombre la contempla, el hombre la mira desde lejos.	25 Mindenki látja azt, és mindegyik távolról szemléli.
26 Sí, Dios es grande y no le comprendemos, el número de sus años es incalculable.	26 Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni.
27 El atrae las gotas de agua, pulveriza la lluvia en su vapor,	27 Elvonja a vízcseppeket és szakadó záport zúdít,
28 que luego derraman las nubes, la destilan sobre la turba humana.	28 amely ömlik a felhőkből, a mindent beborító fellegekből.
29 ¿Quién además comprenderá el despliegue de la nube, los fragores de su tienda?	29 Ha kiteríti a felhőket, úgy, mint a sátrát,
30 Ved que despliega su niebla por encima cubre las cimas de los montes.	30 ha villogtatja felülről fényét, s a tenger sarkait is befödi,
31 Pues por ellas sustenta él a los pueblos, les da alimento en abundancia.	31 ezek által ítéli meg a népeket, s ad eledelt sok halandónak.
32 En sus manos el rayo levanta y le ordena que alcance su destino.	32 Fényt rejt el kezében, és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;
33 Su trueno le anuncia, la ira se inflama contra la iniquidad.	33 mesélhet arról az ő pásztora, s a nyáj is fergetege dühéről.