Deuteronomium 32

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Audite, cæli, quæ loquor : audiat terra verba oris mei.	1 »Halljátok egek, amit szólok, hallja a föld számnak igéit!
2 Concrescat ut pluvia doctrina mea, fluat ut ros eloquium meum, quasi imber super herbam, et quasi stillæ super gramina.	2 Esőként csepegjen tanításom, harmatként hulljon szólásom úgy, mint zápor a pázsitra, mint az esőcsepp a sarjúra.
3 Quia nomen Domini invocabo : date magnificentiam Deo nostro.	3 Hirdetem ugyanis az Úr nevét: ismerjétek el Istenünk fenségét!
4 Dei perfecta sunt opera, et omnes viæ ejus judicia : Deus fidelis, et absque ulla iniquitate, justus et rectus.	4 Isten tettei tökéletesek, útjai mind helyesek, hűséges az Isten, hamisság nincs benne, igaz ő és őszinte.
5 Peccaverunt ei, et non filii ejus in sordibus : generatio prava atque perversa.	5 Mégis vétkezett ellene, s gyalázata miatt nem fia többé a gonosz és elvetemült nemzedék.
6 Hæccine reddis Domino, popule stulte et insipiens ? numquid non ipse est pater tuus, qui possedit te, et fecit, et creavit te ?	6 Ezzel fizetsz talán az Úrnak? Balga és esztelen nép! Nem atyád-e ő neked, az övé voltál, ő alkotott és szilárdított téged?
7 Memento dierum antiquorum, cogita generationes singulas : interroga patrem tuum, et annuntiabit tibi : majores tuos, et dicent tibi.	7 Emlékezzél meg csak az ősi napokról, gondolj csak át minden nemzedéket, kérdezd meg atyádat, s elbeszéli neked, véneidet, és elmondják neked!
8 Quando dividebat Altissimus gentes, quando separabat filios Adam, constituit terminos populorum juxta numerum filiorum Israël.	8 Amikor a Felséges a nemzeteket elosztotta, amikor Ádám fiait szétválasztotta, megszabta a népek határait Izraelt fiainak száma szerint,
9 Pars autem Domini, populus ejus : Jacob funiculus hæreditatis ejus.	9 s az Úr osztályrésze lett az ő népe, Jákob az ő kötélmérte öröksége.
10 Invenit eum in terra deserta, in loco horroris, et vastæ solitudinis : circumduxit eum, et docuit : et custodivit quasi pupillam oculi sui.	10 Megtalálta a puszta földjén a borzalom és a kietlen sivatag helyén. Felkarolta, oktatgatta, mint a szeme fényét óvta.
11 Sicut aquila provocans ad volandum pullos suos, et super eos volitans, expandit alas suas, et assumpsit eum, atque portavit in humeris suis.	11 Miként a sas, amely repülésre készteti fiait és felettük lebeg, kiterjesztette szárnyait, felkapta s tulajdon vállán hordozta.
12 Dominus solus dux ejus fuit, et non erat cum eo deus alienus :	12 Egyedül az Úr vezette, idegen isten nem volt mellette.
13 constituit eum super excelsam terram, ut comederet fructus agrorum : ut sugeret mel de petra, oleumque de saxo durissimo ;	13 Hegyes vidékre helyezte, hogy a mezők gyümölcsét egye, mézet szívjon a kőszálból, olajat a kemény sziklából.
14 butyrum de armento, et lac de ovibus cum adipe agnorum, et arietum filiorum Basan : et hircos cum medulla tritici, et sanguinem uvæ biberet meracissimum.	14 Élvezze tehenek vaját, juhok tejét, bárányok és básáni kosok kövérét, bakok húsát s búza velejét, s igya a szőlő színtiszta vérét.
15 Incrassatus est dilectus, et recalcitravit : incrassatus, impinguatus, dilatatus, dereliquit Deum factorem suum, et recessit a Deo salutari suo.	15 Ám meghízott a kedves – és ficánkolt! Meghízott, kövér lett, meghájasodott, és elhagyta Istent, alkotóját, megvetette Istent, szabadító Szikláját!
16 Provocaverunt eum in diis alienis, et in abominationibus ad iracundiam concitaverunt.	16 Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bőszítették,
17 Immolaverunt dæmoniis et non Deo, diis quos ignorabant : novi recentesque venerunt, quos non coluerunt patres eorum :	17 démonoknak áldoztak, nem Istennek, isteneknek, kiket nem ismertek, újaknak, nemrég jötteknek, kiket atyáik nem tiszteltek.
18 Deum qui te genuit dereliquisti, et oblitus es Domini creatoris tui.	18 Elhagytad Istent, szülődet, feledted az Urat, teremtődet.
19 Vidit Dominus, et ad iracundiam concitatus est : quia provocaverunt eum filii sui et filiæ.	19 Látta ezt az Úr és haragra gerjedt, mert felingerelték fiai s lányai.
20 Et ait : Abscondam faciem meam ab eis, et considerabo novissima eorum : generatio enim perversa est, et infideles filii.	20 Mondta tehát: ‘Elrejtem arcomat előlük, hadd látom, mi lesz majd a végük, mert elvetemült nemzedék ez, hűtlenné vált gyermekek.
21 Ipsi me provocaverunt in eo qui non erat Deus, et irritaverunt in vanitatibus suis : et ego provocabo eos in eo qui non est populus, et in gente stulta irritabo illos.	21 Ők azzal ingereltek, ami nem Isten, bőszítettek semmiségeikkel, én is ingerlem majd őket: népnek sem nevezhető néppel, bosszantom majd őket oktalan nemzettel.
22 Ignis succensus est in furore meo, et ardebit usque ad inferni novissima : devorabitque terram cum germine suo, et montium fundamenta comburet.	22 Tűz lobban fel haragomban s égni fog az alvilágnak fenekéig, megemészti a földet, termésével együtt s elégeti a hegyek alapjait.
23 Congregabo super eos mala, et sagittas meas complebo in eis.	23 Elhalmozom őket a bajokkal, elfogyasztom rajtuk nyilaimat,
24 Consumentur fame, et devorabunt eos aves morsu amarissimo : dentes bestiarum immittam in eos, cum furore trahentium super terram, atque serpentium.	24 éhség emészti meg őket, s madarak falják fel őket szörnyű harapásokkal. Rájuk uszítom a fenevadak fogát, a porban csúszó-mászó állatoknak dühét,
25 Foris vastabit eos gladius, et intus pavor, juvenem simul ac virginem, lactentem cum homine sene.	25 kinn a kard fogja pusztítani őket, odahaza a rémület, ifjút, szüzet egyaránt, csecsemőt és aggastyánt.
26 Dixi : Ubinam sunt ? cessare faciam ex hominibus memoriam eorum.	26 Sőt azt mondanám: Hol vannak? Hadd szüntetem meg emlékezetüket az emberek között! –
27 Sed propter iram inimicorum distuli : ne forte superbirent hostes eorum, et dicerent : Manus nostra excelsa, et non Dominus, fecit hæc omnia.	27 De ettől elállok, hogy ne bosszantsanak ellenségei, fel ne fuvalkodjanak ellenei, s azt ne mondják: A mi diadalmas kezünk s nem az Úr cselekedte mindezt!
28 Gens absque consilio est, et sine prudentia.	28 Tanácstalan nemzet ez, s okosság nélkül való!
29 Utinam saperent, et intelligerent, ac novissima providerent.	29 Bárcsak eszesek és értelmesek lennének, s fontolóra vennék végüket!
30 Quomodo persequatur unus mille, et duo fugent decem millia ? nonne ideo, quia Deus suus vendidit eos, et Dominus conclusit illos ?	30 Hogy is kergethetne meg egy ember ezret, szalaszthatna meg kettő tízezret? Nemde csak úgy, hogy Sziklájuk eladja őket, s az Úr kiszolgáltatja őket?’
31 Non enim est Deus noster ut dii eorum : et inimici nostri sunt judices.	31 - Hisz a mi Istenünk nem olyan, mint az ő isteneik, ezt ellenségeink is megítélhetik. –
32 De vinea Sodomorum, vinea eorum, et de suburbanis Gomorrhæ : uva eorum, uva fellis, et botri amarissimi.	32 Szőlőjük Szodoma szőlőjéből való, és Gomorra határából származó. Szőlőszemeik epeízű szemek, fürtjeik felette keserűek.
33 Fel draconum vinum eorum, et venenum aspidum insanabile.	33 Boruk sárkányok epéje, s viperák gyógyíthatatlan mérge.
34 Nonne hæc condita sunt apud me, et signata in thesauris meis ?	34 Nincsen ez eltéve nálam, s lepecsételve kincstáraimban?
35 Mea est ultio, et ego retribuam in tempore, ut labatur pes eorum : juxta est dies perditionis, et adesse festinant tempora.	35 Enyém a bosszú, én megfizetek annak idején, amikor meginog a lábuk. Közel van a veszedelem napja, sietve jő időpontja.
36 Judicabit Dominus populum suum, et in servis suis miserebitur : videbit quod infirmata sit manus, et clausi quoque defecerunt, residuique consumpti sunt.	36 Akkor az Úr igazságot szolgáltat népének, s megkönyörül szolgáin, látva, hogy elerőtlenedett a kezük, odavannak a bezártak, s a szabadok is kimerültek.
37 Et dicet : Ubi sunt dii eorum, in quibus habebant fiduciam ?	37 Akkor majd azt mondja: ‘Hol vannak isteneik, akikbe bizalmukat vetették,
38 de quorum victimis comedebant adipes, et bibebant vinum libaminum : surgant, et opitulentur vobis, et in necessitate vos protegant.	38 akik megették áldozataik háját, s megitták italáldozataik borát? Keljenek fel, segítsenek titeket, oltalmazzanak a bajban benneteket!
39 Videte quod ego sim solus, et non sit alius deus præter me : ego occidam, et ego vivere faciam : percutiam, et ego sanabo, et non est qui de manu mea possit eruere.	39 Lássátok be, hogy én vagyok egyedül s nincs más Isten rajtam kívül: én ölök és én éltetek, sebesítek és gyógyítok s nincs, aki kezemből kiszabadíthasson!
40 Levabo ad cælum manum meam, et dicam : Vivo ego in æternum.	40 Égnek emelem kezemet, s örök életemre mondom:
41 Si acuero ut fulgur gladium meum, et arripuerit judicium manus mea : reddam ultionem hostibus meis, et his qui oderunt me retribuam.	41 Ha megélesítem villámló kardom s ítélethez fog kezem, bosszút állok ellenségeimen s megfizetek azoknak, akik gyűlölnek engem.
42 Inebriabo sagittas meas sanguine, et gladius meus devorabit carnes ; de cruore occisorum et de captivitate, nudati inimicorum capitis.	42 Vérrel részegítem nyilaimat, s hússal lakik jól kardom, a megöltek és a foglyok vérével, a tar fejű ellenség vérével.’
43 Laudate, gentes, populum ejus, quia sanguinem servorum suorum ulciscetur : et vindictam retribuet in hostes eorum, et propitius erit terræ populi sui.	43 Örvendjetek vele együtt, egek, és imádja őt Isten minden angyala, nemzetek, dicsérjétek népét, mert ő megtorolja szolgáinak vérét, bosszút áll ellenségeiken, s megkegyelmez népe földjének.«
44 Venit ergo Moyses, et locutus est omnia verba cantici hujus in auribus populi, ipse et Josue filius Nun.	44 Mózes tehát elment és Józsuéval, Nún fiával együtt elmondta ez ének minden szavát a nép füle hallatára.
45 Complevitque omnes sermones istos, loquens ad universum Israël,	45 Amikor aztán végig elmondta mindezeket a szavakat az egész Izraelnek,
46 et dixit ad eos : Ponite corda vestra in omnia verba, quæ ego testificor vobis hodie : ut mandetis ea filiis vestris custodire et facere, et implere universa quæ scripta sunt legis hujus :	46 ezt mondta nekik: »Véssétek szívetekbe mindezeket a szavakat, amelyekkel ma tanúságot teszek ellenetek, s parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák emlékezetükben ezeket, s tegyék meg és teljesítsék mindazt, ami ebben a törvényben írva van,
47 quia non incassum præcepta sunt vobis, sed ut singuli in eis viverent : quæ facientes longo perseveretis tempore in terra, ad quam, Jordane transmisso, ingredimini possidendam.	47 mert e parancsokat nem hiába kaptátok, hanem azért, hogy általuk életetek legyen, s teljesítésük fejében hosszú ideig lakjatok azon a földön, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon.«
48 Locutusque est Dominus ad Moysen in eadem die, dicens :	48 Még ugyanazon a napon így szólt az Úr Mózeshez:
49 Ascende in montem istum Abarim, id est, transitum, in montem Nebo, qui est in terra Moab contra Jericho : et vide terram Chanaan, quam ego tradam filiis Israël obtinendam, et morere in monte.	49 »Menj fel erre az Abárim (vagyis: Átkelés) hegységre, a Nébó hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval átellenben van és tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet én majd Izrael fiainak adok birtokul. Aztán halj meg a hegyen,
50 Quem conscendens jungeris populis tuis, sicut mortuus est Aaron frater tuus in monte Hor, et appositus populis suis :	50 amelyre felmégy és térj meg népedhez, miként a Hór hegyén Áron bátyád is meghalt és megtért népéhez,
51 quia prævaricati estis contra me in medio filiorum Israël ad aquas contradictionis in Cades deserti Sin : et non sanctificastis me inter filios Israël.	51 mert hűtlenül jártatok el velem szemben Izrael fiai között a Pörölés vizénél, a Szín-pusztában levő Kádesnél és nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai között.
52 E contra videbis terram, et non ingredieris in eam, quam ego dabo filiis Israël.	52 Átellenből megláthatod azt a földet, de be nem mehetsz abba az országba, amelyet én majd Izrael fiainak adok.«