Esther 2

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 His ita gestis, postquam regis Assueri indignatio deferbuerat, recordatus est Vasthi, et quæ fecisset, vel quæ passa esset :	1 Ezek elmúltával, amikor lelohadt Artaxerxész király haragja, Vástira gondolt, arra, hogy mit követett el és mit szenvedett érte.
2 dixeruntque pueri regis ac ministri ejus : Quærantur regi puellæ virgines ac speciosæ,	2 Így szóltak a király szolgái és tisztjei: »Keressenek a király számára szép szűzleányokat,
3 et mittantur qui considerent per universas provincias puellas speciosas et virgines : et adducant eas ad civitatem Susan, et tradant eas in domum feminarum sub manu Egei eunuchi, qui est præpositus et custos mulierum regiarum : et accipiant mundum muliebrem, et cetera ad usus necessaria.	3 küldjenek ezért szét, és szemeljenek ki szép szűzleányokat minden tartományban, hozzák őket Szúza városába és vigyék őket a nők házába Hégáj eunuch keze alá, aki a király asszonyainak gondviselője és őre; kapják meg ott a női ékességeket.
4 Et quæcumque inter omnes oculis regis placuerit, ipsa regnet pro Vasthi. Placuit sermo regi : et ita, ut suggesserant, jussit fieri.	4 Az a lány, aki a királynak megtetszik, legyen Vásti helyett a királyné.« Tetszett a terv a királynak és megparancsolta, hogy úgy legyen, ahogyan tanácsolták.
5 Erat vir Judæus in Susan civitate, vocabulo Mardochæus filius Jair, filii Semei, filii Cis, de stirpe Jemini,	5 Élt Szúza városában egy zsidó férfi, akit Mardókeusnak hívtak, Jaírnak volt a fia, aki Semejnek volt a fia, aki a Benjamin törzséből való Kisnek volt fia.
6 qui translatus fuerat de Jerusalem eo tempore quo Jechoniam regem Juda Nabuchodonosor rex Babylonis transtulerat,	6 Jeruzsálemből került számkivetésbe, amikor fogságba vitte Nebukadnezár, Babilon királya Joachint, Júda királyát.
7 qui fuit nutritius filiæ fratris sui Edissæ, quæ altero nomine vocabatur Esther, et utrumque parentem amiserat : pulchra nimis, et decora facie. Mortuisque patre ejus ac matre, Mardochæus sibi eam adoptavit in filiam.	7 Gyámatyja volt fivére leányának, Edisszának, akit más néven Eszternek is hívtak, és aki mind a két szülőjét elvesztette. Igen szép és bájos arcú leány volt. Apja és anyja halála után leányává fogadta őt Mardókeus.
8 Cumque percrebruisset regis imperium, et juxta mandatum illius multæ pulchræ virgines adducerentur Susan, et Egeo traderentur eunucho, Esther quoque inter ceteras puellas ei tradita est, ut servaretur in numero feminarum.	8 Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, és a rendelet értelmében sok szép szüzet elvittek Szúzába és átadtak Hégájnak, Esztert is elvitték a királyi palotába és Hégájnak, az asszonyok őrének adták át.
9 Quæ placuit ei, et invenit gratiam in conspectu illius. Et præcepit eunucho, ut acceleraret mundum muliebrem, et traderet ei partes suas, et septem puellas speciosissimas de domo regis, et tam ipsam quam pedissequas ejus ornaret atque excoleret.	9 Eszter megtetszett neki és kedvet talált színe előtt, ezért siettette az asszonyi ékességet, átadta a neki járó részt, ezenfelül hét igen szép leányt a király palotájából, azután őt is, meg kísérőit is az asszonyok házának legjobb részébe helyezte át.
10 Quæ noluit indicare ei populum et patriam suam : Mardochæus enim præceperat ei, ut de hac re omnino reticeret :	10 Eszter nem árulta el neki sem népét, sem származását, Mardókeus ugyanis meghagyta neki, hogy erről a dologról teljességgel hallgasson.
11 qui deambulabat quotidie ante vestibulum domus, in qua electæ virgines servabantur, curam agens salutis Esther, et scire volens quid ei accideret.	11 Mardókeus naponta ott járt-kelt annak a háznak udvara előtt, amelyben a kiválasztott szüzeket őrizték, mert szívén viselte Eszter sorsát és tudni kívánta, mi történik vele.
12 Cum autem venisset tempus singularum per ordinem puellarum ut intrarent ad regem, expletis omnibus quæ ad cultum muliebrem pertinebant, mensis duodecimus vertebatur : ita dumtaxat, ut sex mensibus oleo ungerentur myrrhino, et aliis sex quibusdam pigmentis et aromatibus uterentur.	12 Mire pedig az egyes leányokra rákerült a sor, hogy bemenjenek a királyhoz, és amíg elvégeztek mindent, ami a nők ékesítéséhez hozzátartozott, eltelt tizenkét hónap. Hat hónapon át ugyanis mirha olajjal kenték őket, s a másik hat hónapon át egyéb kenőcsöket és illatszereket használtak.
13 Ingredientesque ad regem, quidquid postulassent ad ornatum pertinens, accipiebant : et ut eis placuerat, compositæ de triclinio feminarum ad regis cubiculum transibant.	13 Amikor pedig beléptek a királyhoz, bármit is kívántak, megkapták, hogy azzal léphessenek be az asszonyok házából a király kamrájába.
14 Et quæ intraverat vespere, egrediebatur mane, atque inde in secundas ædes deducebatur, quæ sub manu Susagazi eunuchi erant, qui concubinis regis præsidebat : nec habebat potestatem ad regem ultra redeundi, nisi voluisset rex, et eam venire jussisset ex nomine.	14 Este lépett be a leány, és reggel újra az asszonyok házába vitték Susagazi eunuch keze alá, aki a mellékfeleségekre ügyelt fel. Nem léphetett be újra a királyhoz, csak ha a király kívánta, és név szerint hívta.
15 Evoluto autem tempore per ordinem, instabat dies quo Esther filia Abihail fratris Mardochæi, quam sibi adoptaverat in filiam, deberet intrare ad regem. Quæ non quæsivit muliebrem cultum, sed quæcumque voluit Egeus eunuchus custos virginum, hæc ei ad ornatum dedit. Erat enim formosa valde, et incredibili pulchritudine : omnium oculis gratiosa et amabilis videbatur.	15 Miután rendben lejárt az idő, eljött a nap, és Eszternek, Abihailnak, Mardókeus fivére leányának, akit ő örökbe fogadott, be kellett mennie a királyhoz. Ő nem kért semmi mást, csak amit éppen akart Hégáj eunuch az asszonyok őre, s mindenki szeme előtt bájosnak és kedvesnek tűnt fel.
16 Ducta est itaque ad cubiculum regis Assueri mense decimo, qui vocatur Tebeth, septimo anno regni ejus.	16 Bevezették pedig Artaxerxész király hálókamrájába a tizedik hónapban, amelyet Tébetnek hívnak, a király uralkodásának hetedik esztendejében.
17 Et adamavit eam rex plus quam omnes mulieres, habuitque gratiam et misericordiam coram eo super omnes mulieres : et posuit diadema regni in capite ejus, fecitque eam regnare in loco Vasthi.	17 A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt, több kegyben és szeretetben részesítette, mint a többi szüzet, királyi koronát tett a fejére és Vásti helyébe királynévá tette meg.
18 Et jussit convivium præparari permagnificum cunctis principibus et servis suis pro conjunctione et nuptiis Esther. Et dedit requiem universis provinciis, ac dona largitus est juxta magnificentiam principalem.	18 Majd fényes lakomát rendezett valamennyi fejedelme és szolgája számára: Eszter lakomáját, s adóelengedést adott minden tartományában és ajándékokat osztogatott fejedelmi bőkezűséggel.
19 Cumque secundo quærerentur virgines et congregarentur, Mardochæus manebat ad januam regis :	19 Mardókeus a királyi palota kapujánál maradt,
20 necdum prodiderat Esther patriam et populum suum, juxta mandatum ejus. Quidquid enim ille præcipiebat, observabat Esther : et ita cuncta faciebat ut eo tempore solita erat, quo eam parvulam nutriebat.	20 Eszter még nem fedte fel származását és népét az ő meghagyása értelmében; ugyanis bármit parancsolt neki, Eszter megtette, mint abban az időben szokta, amikor őt még mint kisleányt nevelte.
21 Eo igitur tempore, quo Mardochæus ad regis januam morabatur, irati sunt Bagathan et Thares duo eunuchi regis, qui janitores erant, et in primo palatii limine præsidebant : volueruntque insurgere in regem, et occidere eum.	21 Abban az időben pedig, amikor Mardókeus a királyi palota kapuja körül tartózkodott, Bagatán és Táres, a király két eunuchja, akik ajtónállók voltak, haragra gerjedtek, és rá akartak rontani a királyra.
22 Quod Mardochæum non latuit, statimque nuntiavit reginæ Esther : et illa regi ex nomine Mardochæi, qui ad se rem detulerat.	22 Ez nem maradt titokban Mardókeus előtt, értesítette is azonnal Eszter királynét, ő pedig a királyt Mardókeus nevében.
23 Quæsitum est, et inventum : et appensus est uterque eorum in patibulo. Mandatumque est historiis, et annalibus traditum coram rege.	23 Az ügyet megvizsgálták, igaznak találták, s mindkettő bitófára került. Az eseményt bejegyezték a király jelenlétében az események évkönyvébe.