Nehemiae 13

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In die autem illo, lectum est in volumine Moysi, audiente populo : et inventum est scriptum in eo, quod non debeant introire Ammonites et Moabites in ecclesiam Dei usque in æternum :	1 Azon a napon a nép jelenlétében felolvastak Mózes könyvéből és benne azt találták megírva, hogy az ammonitáknak meg a moabitáknak sohasem szabad az Isten közösségébe belépniük
2 eo quod non occurrerint filiis Israël cum pane et aqua, et conduxerint adversum eos Balaam ad maledicendum eis : et convertit Deus noster maledictionem in benedictionem.	2 azért, mert nem siettek kenyérrel és vízzel Izrael fiai elé, sőt felbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket. Istenünk azonban az átkot áldásra fordította.
3 Factum est autem, cum audissent legem, separaverunt omnem alienigenam ab Israël.	3 Ezért az történt, hogy amikor meghallották a törvényt, elkülönítettek minden idegent Izraeltől.
4 Et super hoc erat Eliasib sacerdos, qui fuerat præpositus in gazophylacio domus Dei nostri, et proximus Tobiæ.	4 Azelőtt Eljasib pap volt Istenünk házában a kincstár felügyelője, s Tóbiás közeli rokona volt.
5 Fecit ergo sibi gazophylacium grande, et ibi erant ante eum reponentes munera, et thus, et vasa, et decimam frumenti, vini, et olei, partes Levitarum, et cantorum, et janitorum, et primitias sacerdotales.	5 Ő berendezett neki egy nagy kamrát, amelyben azelőtt az áldozati ajándékokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, a leviták, az énekesek és a kapuőrök részét meg a papok zsengéjét raktározták el.
6 In omnibus autem his non fui in Jerusalem, quia anno trigesimo secundo Artaxerxis regis Babylonis veni ad regem, et in fine dierum rogavi regem.	6 Ezalatt azonban én nem voltam Jeruzsálemben, mert Artaxerxésznek, Babilon királyának harminckettedik esztendejében a királyhoz mentem és csak bizonyos idő múltával kértem engedélyt a királytól,
7 Et veni in Jerusalem, et intellexi malum quod fecerat Eliasib Tobiæ, ut faceret ei thesaurum in vestibulis domus Dei.	7 és mentem el Jeruzsálembe. Ekkor rájöttem a gonoszságra, amelyet Eljasib Tóbiás javára véghez vitt azáltal, hogy neki az Isten házának előcsarnokában kamrát rendezett be.
8 Et malum mihi visum est valde. Et projeci vasa domus Tobiæ foras de gazophylacio :	8 Mivel én ebben nagyon gonosz dolgot láttam, Tóbiás házának holmiját a kamrából kidobáltam,
9 præcepique et emundaverunt gazophylacia : et retuli ibi vasa domus Dei, sacrificium, et thus.	9 a kamrát pedig megtisztíttattam és visszavitettem oda az Isten házának edényeit, az ételáldozatot meg a tömjént.
10 Et cognovi quod partes Levitarum non fuissent datæ, et fugisset unusquisque in regionem suam de Levitis, et cantoribus, et de his qui ministrabant :	10 Arról is értesültem, hogy nem szolgáltatták be a levitáknak járó részt, a leviták meg az énekesek pedig mindannyian földjükre szöktek, még azok is, akiknek szolgálatot kellett volna teljesíteniük.
11 et egi causam adversus magistratus, et dixi : Quare dereliquimus domum Dei ? et congregavi eos, et feci stare in stationibus suis.	11 Erre vádat emeltem az elöljárók ellen: »Miért hanyagoljuk el az Isten házát?« Majd egybegyűjtöttem és odaállítottam őket a helyükre.
12 Et omnis Juda apportabat decimam frumenti, vini, et olei, in horrea.	12 Erre egész Júda beszolgáltatta a csűrökbe a gabona-, bor- és olajtizedet.
13 Et constituimus super horrea Selemiam sacerdotem, et Sadoc scribam, et Phadaiam de Levitis, et juxta eos Hanan filium Zachur, filium Mathaniæ : quoniam fideles comprobati sunt, et ipsis creditæ sunt partes fratrum suorum.	13 A csűrök élére odaállítottuk Selemját, a papot, Szádokot, az írástudót, a leviták közül pedig Fadáját és melléjük Hánánt, Zákurnak, Matanja fiának fiát, mert megbízható férfinak ismerték őket és rájuk bízták testvéreik járandóságát.
14 Memento mei, Deus meus, pro hoc, et ne deleas miserationes meas quas feci in domo Dei mei, et in cæremoniis ejus.	14 Emlékezzél meg ezért rólam Istenem és ne engedd, hogy feledésbe menjenek jócselekedeteim, amelyeket Istenem háza és szolgálata érdekében véghezvittem.
15 In diebus illis vidi in Juda calcantes torcularia in sabbato, portantes acervos, et onerantes super asinos vinum, et uvas, et ficus, et omne onus, et inferentes in Jerusalem, die sabbati. Et contestatus sum ut in die qua vendere liceret, venderent.	15 Azokban a napokban láttam Júdában olyanokat, akik szombaton sajtót tiportak, kévét hordtak, megterhelték szamaraikat borral, szőlővel, fügével meg mindenféle rakománnyal és azt szombati napon beszállították Jeruzsálembe. Én erre figyelmeztettem őket, hogy olyan napon árusítsanak, amelyen szabad kereskedni.
16 Et Tyrii habitaverunt in ea, inferentes pisces, et omnia venalia : et vendebant in sabbatis filiis Juda in Jerusalem.	16 Letelepedtek oda tírusziak is, akik halat meg mindenféle árucikket hoztak és azt Júda fiainak Jeruzsálemben szombatonként árusítgatták.
17 Et objurgavi optimates Juda, et dixi eis : Quæ est hæc res mala quam vos facitis, et profanatis diem sabbati ?	17 Erre megszidtam Júda előkelőit és azt mondtam nekik: »Micsoda gonoszság ez, amit itt műveltek, hogy megszentségtelenítitek a szombat napját!
18 numquid non hæc fecerunt patres nostri, et adduxit Deus noster super nos omne malum hoc, et super civitatem hanc ? et vos additis iracundiam super Israël violando sabbatum.	18 Nemde ezt tették atyáink is, és Istenünk ezért zúdította ránk és erre a városra ezt a sokféle bajt? Ti pedig még növelitek a haragot Izrael ellen azáltal, hogy megszegitek a szombatot.«
19 Factum est autem, cum quievissent portæ Jerusalem in die sabbati, dixi : et clauserunt januas, et præcepi ut non aperirent eas usque post sabbatum : et de pueris meis constitui super portas, ut nullus inferret onus in die sabbati.	19 Ezért amint Jeruzsálem kapuinál szombati napon beállott a szürkület, meghagytam, hogy zárják be a kapukat, és elrendeltem, hogy szombat elmúltáig ne nyissák ki őket. Majd felállítottam néhányat legényeimből a kapuknál, hogy szombati napon senki se hozhasson be terhet.
20 Et manserunt negotiatores, et vendentes universa venalia, foris Jerusalem semel et bis.	20 Ennek következtében a kereskedők és mindenféle cikk árusítói egyszer-másszor Jeruzsálem falain kívül telepedtek le.
21 Et contestatus sum eos, et dixi eis : Quare manetis ex adverso muri ? si secundo hoc feceritis, manum mittam in vos. Itaque ex tempore illo non venerunt in sabbato.	21 Erre én megfeddettem őket és így szóltam hozzájuk: »Mit tartózkodtok itt a fal mentén? Ha ezt még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok.« Attól az időtől kezdve azután szombaton nem jöttek.
22 Dixi quoque Levitis ut mundarentur, et venirent ad custodiendas portas, et sanctificandam diem sabbati : et pro hoc ergo memento mei, Deus meus, et parce mihi secundum multitudinem miserationum tuarum.	22 Egyben meghagytam a levitáknak, hogy végezzenek tisztulást, aztán jöjjenek, őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombat napját. Ezért is emlékezzél meg rólam, Istenem, és könyörülj rajtam irgalmasságod sokasága szerint.
23 Sed et in diebus illis vidi Judæos ducentes uxores Azotidas, Ammonitidas, et Moabitidas.	23 Ugyancsak azokban a napokban láttam zsidókat, akik asdódi, ammonita és moabita nőket vettek feleségül.
24 Et filii eorum ex media parte loquebantur azotice, et nesciebant loqui judaice, et loquebantur juxta linguam populi et populi.	24 Gyermekeik fele asdódiul beszélt, és nem tudott zsidóul beszélni, hanem ennek vagy annak a népnek a nyelvén szóltak.
25 Et objurgavi eos, et maledixi. Et cecidi ex eis viros, et decalvavi eos, et adjuravi in Deo ut non darent filias suas filiis eorum, et non acciperent de filiabus eorum filiis suis et sibimetipsis, dicens :	25 Erre én megszidtam és megátkoztam őket. Meg is vertem közülük néhány férfit, megtépdestem hajukat, és megeskettem őket Istenre, hogy ne adják oda leányaikat az ő fiaiknak, és fiaik meg maguk számára ne vegyenek feleséget az ő leányaik közül:
26 Numquid non in hujuscemodi re peccavit Salomon rex Israël ? et certe in gentibus multis non erat rex similis ei, et dilectus Deo suo erat, et posuit eum Deus regem super omnem Israël : et ipsum ergo duxerunt ad peccatum mulieres alienigenæ.	26 »Nem ebben a dologban vétkezett-e Salamon, Izrael királya is? Már pedig sok nemzetnek nem volt hozzá hasonló királya. Istene előtt kedves volt, Isten őt királynak tette meg egész Izrael fölött, s még őt is bűnre csábították az idegen asszonyok.
27 Numquid et nos inobedientes faciemus omne malum grande hoc ut prævaricemur in Deo nostro, et ducamus uxores peregrinas ?	27 Vajon engedetlenségünkben mi is elkövessük mind ezt a nagy gonoszságot, és vétkezzünk Istenünk ellen azzal, hogy idegen nőket veszünk feleségül?«
28 De filiis autem Jojada filii Eliasib sacerdotis magni, gener erat Sanaballat Horonites, quem fugavi a me.	28 Eljasib főpap fiának, Jojádának fiai közül az egyik ráadásul a hóroni Szanballátnak lett a vejévé. Ezt elűztem magamtól.
29 Recordare, Domine Deus meus, adversum eos qui polluunt sacerdotium, jusque sacerdotale et Leviticum.	29 Emlékezzél meg Uram Istenem azokról, akik beszennyezik a papi tisztséget, a papi és levita kötelezettséget.
30 Igitur mundavi eos ab omnibus alienigenis, et constitui ordines sacerdotum et Levitarum, unumquemque in ministerio suo :	30 Így tisztítottam meg őket mindenféle idegentől, megállapítottam a papok meg a leviták beosztását, kinek-kinek szolgálata szerint.
31 et in oblatione lignorum in temporibus constitutis, et in primitivis : memento mei, Deus meus, in bonum. Amen.	31 Rendelkeztem úgyszintén az áldozati fának a meghatározott időben való szállítását és a zsengéket illetőleg is. Emlékezzél meg rólam, Istenem, javamra! Ámen.