Regum I 3

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Confirmatum est igitur regnum in manu Salomonis, et affinitate conjunctus est Pharaoni regi Ægypti : accepit namque filiam ejus, et adduxit in civitatem David, donec compleret ædificans domum suam, et domum Domini, et murum Jerusalem per circuitum.	1 Amikor így megszilárdult a királyság Salamon kezében, rokonságra lépett a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette ugyanis annak a lányát. Ezt addig, amíg be nem fejezte palotájának, az Úr házának, meg a Jeruzsálemet körülvevő falnak építését, a Dávid-városba vitte.
2 Attamen populus immolabat in excelsis : non enim ædificatum erat templum nomini Domini usque in diem illum.	2 Ám a nép még a magaslatokon áldozott, mert mindazon napig még nem épült templom az Úr nevének.
3 Dilexit autem Salomon Dominum, ambulans in præceptis David patris sui, excepto quod in excelsis immolabat, et accendebat thymiama.	3 Salamon szerette az Urat, s apjának, Dávidnak parancsai szerint járt, kivéve azt, hogy a magaslatokon áldozott, s gyújtott füstölőszert.
4 Abiit itaque in Gabaon, ut immolaret ibi : illud quippe erat excelsum maximum : mille hostias in holocaustum obtulit Salomon super altare illud in Gabaon.	4 Elment tehát Gibeonba, hogy ott áldozzon – az volt ugyanis a legfőbb magaslat –, s ezer áldozati állatot mutatott be Salamon egészen elégő áldozatul azon az oltáron, Gibeonban.
5 Apparuit autem Dominus Salomoni per somnium nocte, dicens : Postula quod vis ut dem tibi.	5 Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: »Kérj, amit akarsz, s megadom neked.«
6 Et ait Salomon : Tu fecisti cum servo tuo David patre meo misericordiam magnam, sicut ambulavit in conspectu tuo in veritate et justitia, et recto corde tecum : custodisti ei misericordiam tuam grandem, et dedisti ei filium sedentem super thronum ejus, sicut est hodie.	6 Azt mondta erre Salamon: »Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül.
7 Et nunc Domine Deus, tu regnare fecisti servum tuum pro David patre meo : ego autem sum puer parvulus, et ignorans egressum et introitum meum.	7 Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni,
8 Et servus tuus in medio est populi quem elegisti, populi infiniti, qui numerari et supputari non potest præ multitudine.	8 s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet.
9 Dabis ergo servo tuo cor docile, ut populum tuum judicare possit, et discernere inter bonum et malum. Quis enim poterit judicare populum istum, populum tuum hunc multum ?	9 Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?«
10 Placuit ergo sermo coram Domino, quod Salomon postulasset hujuscemodi rem.	10 Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon.
11 Et dixit Dominus Salomoni : Quia postulasti verbum hoc, et non petisti tibi dies multos, nec divitias, aut animas inimicorum tuorum, sed postulasti tibi sapientiam ad discernendum judicium :	11 Azt mondta azért az Úr Salamonnak: »Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass:
12 ecce feci tibi secundum sermones tuos, et dedi tibi cor sapiens et intelligens, in tantum ut nullus ante te similis tui fuerit, nec post te surrecturus sit.	12 íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz.
13 Sed et hæc quæ non postulasti, dedi tibi : divitias scilicet, et gloriam, ut nemo fuerit similis tui in regibus cunctis retro diebus.	13 Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem.
14 Si autem ambulaveris in viis meis, et custodieris præcepta mea et mandata mea, sicut ambulavit pater tuus, longos faciam dies tuos.	14 Ha pedig útjaimon jársz úgy, amint apád járt, s megtartod parancsolataimat és rendeleteimet, akkor még hosszú életet is adok neked.«
15 Igitur evigilavit Salomon, et intellexit quod esset somnium : cumque venisset Jerusalem, stetit coram arca fœderis Domini, et obtulit holocausta, et fecit victimas pacificas, et grande convivium universis famulis suis.	15 Ekkor felébredt Salamon, s megértette, hogy álma volt. Amikor aztán Jeruzsálembe érkezett, az Úr szövetségének ládája elé állt, s egészen elégő áldozatokat mutatott be, s békeáldozatokat készített, s nagy lakomát rendezett minden szolgájának.
16 Tunc venerunt duæ mulieres meretrices ad regem, steteruntque coram eo :	16 Akkor két parázna asszony jött a királyhoz. Eléje álltak,
17 quarum una ait : Obsecro, mi domine : ego et mulier hæc habitabamus in domo una, et peperi apud eam in cubiculo.	17 s egyikük ezt mondta: »Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, s én ott szültem nála, a hálószobában.
18 Tertia autem die postquam ego peperi, peperit et hæc : et eramus simul, nullusque alius nobiscum in domo, exceptis nobis duabus.	18 Harmadnapra szülésem után ő is szült; mi együtt voltunk, s kettőnkön kívül senki más sem volt velünk a házban.
19 Mortuus est autem filius mulieris hujus nocte : dormiens quippe oppressit eum.	19 Egy éjjel azonban meghalt ennek az asszonynak a fia, mert álmában agyonnyomta.
20 Et consurgens intempestæ noctis silentio, tulit filium meum de latere meo, ancillæ tuæ dormientis, et collocavit in sinu suo : suum autem filium, qui erat mortuus, posuit in sinu meo.	20 Erre ő felkelt az éjfél csendjében, elvette mellőlem fiamat, amikor én, szolgálód, aludtam, s a maga keblére helyezte, az ő fiát pedig, aki meghalt, az én keblemre tette.
21 Cumque surrexissem mane ut darem lac filio meo, apparuit mortuus : quem diligentius intuens clara luce, deprehendi non esse meum quem genueram.	21 Amikor aztán hajnalban felkeltem, hogy tejet adjak fiamnak, íme, halott volt. Amikor azonban fényes nappal jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy nem az én szülöttem.«
22 Responditque altera mulier : Non est ita ut dicis, sed filius tuus mortuus est, meus autem vivit. E contrario illa dicebat : Mentiris : filius quippe meus vivit, et filius tuus mortuus est. Atque in hunc modum contendebant coram rege.	22 A másik asszony azt felelte: »Nem úgy van, ahogy mondod, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.« Amaz viszont azt mondta: »Hazudsz, mert az én fiam él, s a te fiad halt meg.« Ilyenképpen veszekedtek a király előtt.
23 Tunc rex ait : Hæc dicit : Filius meus vivit, et filius tuus mortuus est : et ista respondit : Non, sed filius tuus mortuus est, meus autem vivit.	23 Azt mondta ekkor a király: »Ez azt mondja: ‘az én fiam él, s a te fiad halt meg,’ az viszont azt mondja: ‘nem, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.’«
24 Dixit ergo rex : Afferte mihi gladium. Cumque attulissent gladium coram rege,	24 Azt mondta tehát a király: »Hozzatok elém egy kardot.« Amikor aztán odavitték a kardot a király elé,
25 Dividite, inquit, infantem vivum in duas partes, et date dimidiam partem uni, et dimidiam partem alteri.	25 ő így szólt: »Vágjátok kétfelé az élő gyermeket, s adjátok felét az egyiknek s felét a másiknak.«
26 Dixit autem mulier, cujus filius erat vivus, ad regem (commota sunt quippe viscera ejus super filio suo) : Obsecro, domine, date illi infantem vivum, et nolite interficere eum. E contrario illa dicebat : Nec mihi nec tibi sit, sed dividatur.	26 Azt mondta erre az az asszony, akié az élő fiú volt (megindult ugyanis szíve a fián): »Kérlek, uram, adjátok inkább neki az élő gyermeket, de ne öljétek meg.« Az azonban azt mondta: »Se az enyém, se tied ne legyen: el kell csak felezni.«
27 Respondit rex, et ait : Date huic infantem vivum, et non occidatur : hæc est enim mater ejus.	27 A király erre azt mondta: »Adjátok oda annak az élő gyermeket, s ne öljétek meg, mert az az anyja.«
28 Audivit itaque omnis Israël judicium quod judicasset rex, et timuerunt regem, videntes sapientiam Dei esse in eo ad faciendum judicium.	28 Meghallotta erre egész Izrael az ítéletet, amelyet a király hozott, s elfogta a félelem a király iránt, mert látta, hogy Isten bölcsessége vezeti az ítélkezésben.