Acts of the Apostles 27

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 When it had been decided that we should sail to Italy, Paul and some other prisoners were handedover to a centurion cal ed Julius, of the Augustan cohort.	1 Miután a határozat úgy szólt, hogy hajón elviszik őt Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták az Auguszta-zászlóalj Júliusz nevű századosának.
2 We boarded a vessel from Adramyttium bound for ports on the Asiatic coast and put to sea; we hadAristarchus with us, a Macedonian of Thessalonica.	2 Felszálltunk tehát egy adramittiumi hajóra, s útnak indultunk, megkezdve a hajózást az ázsiai helységek felé. A Tesszalonikiből való makedóniai Arisztarchosz is velünk tartott.
3 Next day we put in at Sidon, and Julius was considerate enough to al ow Paul to go to his friends to belooked after.	3 Másnap elérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal. Megengedte neki, hogy felkeresse barátait, s gondoskodjék magáról.
4 From there we put to sea again, but as the winds were against us we sailed under the lee of Cyprus,	4 Amikor onnan elindultunk, Ciprus alá hajóztunk, mert a szelek éppen szembe fújtak.
5 then across the open sea off Cilicia and Pamphylia, taking a fortnight to reach Myra in Lycia.	5 Áthajózva Cilícia és Pamfília tengerén, elérkeztünk a líkiai Mírába.
6 There the centurion found an Alexandrian ship leaving for Italy and put us aboard.	6 Mivel a százados talált ott egy Itáliába induló alexandriai hajót, arra szállított át minket.
7 For some days we made little headway, and we had difficulty in making Cnidus. The wind would notal ow us to touch there, so we sailed under the lee of Crete off Cape Salmone	7 Miután hajónk több napon át lassan haladt előre, nagy nehezen eljutottunk Knídosz elé, de mert a szél gátolt bennünket, Szalmóné táján áthajóztunk Kréta alá.
8 and struggled along the coast until we came to a place called Fair Havens, near the town of Lasea.	8 Nagy nehezen haladtunk mellette, s elérkeztünk egy Jókikötő nevű helyhez Lászea város közelében.
9 A great deal of time had been lost, and navigation was already hazardous, since it was now wel afterthe time of the Fast, so Paul gave them this warning,	9 Mivel az idő igen előre haladt, és a hajózás nem volt már biztonságos, hisz a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket
10 'Friends, I can see this voyage will be dangerous and that we wil run considerable risk of losing notonly the cargo and the ship but also our lives as well.'	10 ezekkel a szavakkal: »Férfiak, látom, hogy a hajózás nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem az életünknek is gyötrelmére és nagy kárára kezd lenni.«
11 But the centurion took more notice of the captain and the ship's owner than of what Paul was saying;	11 A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és a kapitánynak, mint Pál szavainak.
12 and since the harbour was unsuitable for wintering, the majority were for putting out from there in thehope of wintering at Phoenix -- a harbour in Crete, facing south-west and north-west.	12 S mivel a kikötő sem volt alkalmas a telelésre, a többség megállapodott abban a tervben, hogy elhajóznak onnan. Ha csak lehetséges, elérik Főnixet, és ott telelnek a krétai kikötőben, amely a délnyugati és északnyugati szélirányra tekint.
13 A southerly breeze sprang up and, thinking their objective as good as reached, they weighed anchorand began to sail past Crete, close inshore.	13 Mivel a déli szél gyengén fújt, és úgy gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett, felszedték hát a horgonyt, és tovább haladtak szorosan Kréta mellett.
14 But it was not long before a hurricane, the 'north-easter' as they cal it, burst on them from across theisland.	14 De röviddel ezután rájuk tört onnan az Északkeletinek nevezett orkán.
15 The ship was caught and could not keep head to wind, so we had to give way to the wind and letourselves be driven.	15 Mivel elkapta a hajót, és nem tudtunk a szél ellen haladni, elsodródtunk, átengedve a hajót a szélrohamoknak.
16 We ran under the lee of a smal island called Cauda and managed with some difficulty to bring theship's boat under control.	16 Amikor elszáguldottunk egy Kauda nevű kis sziget alatt, alig tudtuk megmenteni a csónakot.
17 Having hauled it up they used it to undergird the ship; then, afraid of running aground on the Syrtisbanks, they floated out the sea-anchor and so let themselves drift.	17 Mikor végre sikerült azt felhúzni, védőintézkedéseket alkalmaztak: átkötötték a hajót, és mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszhez csapódnak, lebocsátották a lassítót, és így haladtak tovább.
18 As we were thoroughly storm-bound, the next day they began to jettison the cargo,	18 A hatalmas vihar úgy hányt-vetett bennünket, hogy másnap kidobálták a rakományt.
19 and the third day they threw the ship's gear overboard with their own hands.	19 Harmadnap pedig a hajó felszereléseit dobálták ki saját kezükkel.
20 For a number of days both the sun and the stars were invisible and the storm raged unabated until atlast we gave up al hope of surviving.	20 S mert több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tűntek fel, és a rémséges vihar folyton dühöngött, odalett már minden reményünk, hogy megmenekülünk.
21 Then, when they had been without food for a long time, Paul stood up among the men. 'Friends,' hesaid, 'you should have listened to me and not put out from Crete. You would have spared yourselves al thisdamage and loss.	21 Mikor már sokat éheztek, Pál közéjük állt, és így szólt: »Férfiak, rám kellett volna hallgatnotok, nem kellett volna elindulni Kréta alól, s nem szenvednénk ezt a vesződséget és kárt.
22 But now I ask you not to give way to despair. There wil be no loss of life at al , only of the ship.	22 De most is arra biztatlak titeket, legyen a lelketek bizakodó, mert egy ember sem fog közületek elveszni, egyedül a hajó.
23 Last night there appeared beside me an angel of the God to whom I belong and whom I serve,	23 Ezen az éjszakán ugyanis megállt mellettem Isten angyala – én az övé vagyok és neki szolgálok –,
24 and he said, "Do not be afraid, Paul. You are destined to appear before Caesar, and God grants youthe safety of al who are sailing with you."	24 s azt mondta: ‘Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod; íme, Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak!’
25 So take courage, friends; I trust in God that things will turn out just as I was told;	25 Azért férfiak, legyetek bizakodó lelkűek, mert én elhiszem Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondta.
26 but we are to be stranded on some island.'	26 Ki kell vetődnünk valamelyik szigetre.«
27 On the fourteenth night we were being driven one way and another in the Adriatic, when aboutmidnight the crew sensed that land of some sort was near.	27 Amikor már a tizennegyedik éjszaka is beállt, amióta az Adrián hajóztunk, éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy valamiféle föld tűnik fel előttük.
28 They took soundings and found twenty fathoms; after a short interval they sounded again and foundfifteen fathoms.	28 Erre lebocsátották a mélységmérőt, és húsz ölet mértek. Majd kicsit továbbhaladva onnan már tizenöt ölet mértek.
29 Then, afraid that we might run aground somewhere on a reef, they dropped four anchors from thestern and prayed for daylight.	29 Ezért attól tartva, hogy sziklás helyekbe ütközünk, leeresztettek négy vasmacskát a hajó faráról, és aggódva várták, hogy kivilágosodjon.
30 When the crew tried to escape from the ship and lowered the ship's boat into the sea as though theymeant to lay out anchors from the bows, Paul said to the centurion and his men,	30 Közben a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról horgonyokat vetnek ki, leeresztették a csónakot.
31 'Unless those men stay on board you cannot hope to be saved.'	31 Ekkor Pál azt mondta a századosnak és a katonáknak: »Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg.«
32 So the soldiers cut the boat's ropes and let it drop away.	32 Erre a katonák elvágták a csónak köteleit és hagyták kiesni.
33 Just before daybreak Paul urged them al to have something to eat. 'For fourteen days', he said, 'youhave been in suspense, going hungry and eating nothing.	33 Amikor világosodni kezdett, Pál kérte mindnyájukat, hogy vegyenek magukhoz eledelt. Ezt mondta nekik: »Ma tizennegyedik napja, hogy vártok, étlen vagytok, és semmit sem vesztek magatokhoz.
34 I urge you to have something to eat; your safety depends on it. Not a hair of any of your heads wil belost.'	34 Azért arra kérlek titeket, vegyetek táplálékot magatokhoz, ez a javatokra lesz. Egyikteknek sem vész el egy haja szála sem a fejéről.«
35 With these words he took some bread, gave thanks to God in view of them al , broke it and began toeat.	35 Miután ezt elmondta, fogta a kenyeret, s mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek. Aztán megtörte azt, és elkezdett enni.
36 They al plucked up courage and took something to eat themselves.	36 Erre mindnyájan megnyugodtak, és ők is vettek magukhoz eledelt.
37 In al we were two hundred and seventy-six souls on board that ship.	37 Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.
38 When they had eaten what they wanted they lightened the ship by throwing the corn overboard intothe sea.	38 Amikor jóllaktak az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe dobták.
39 When day came they did not recognise the land, but they could make out a bay with a beach; theyplanned to run the ship aground on this if they could.	39 Bár ekkorra megvirradt már, a szárazföldet nem ismerték fel, de észrevettek egy öblöt, amelynek lejtős partja volt. Azt gondolták, hogy erre futtatják ki a hajót, ha tudják.
40 They slipped the anchors and let them fal into the sea, and at the same time loosened the lashings ofthe rudders; then, hoisting the foresail to the wind, they headed for the beach.	40 Miután a horgonyokat eloldották és a tengerbe dobták, meglazították a kormányrudak köteleit is, majd felvonták a vezérvitorlát a szél fújásának az irányában, így igyekeztek a part felé.
41 But the cross-currents carried them into a shoal and the vessel ran aground. The bows were wedgedin and stuck fast, while the stern began to break up with the pounding of the waves.	41 Amikor végül egy földnyelvhez jutottak, ráhajtották erre a hajót. A hajóorr megakadt ugyan, és mozdulatlan maradt, de a hátsó rész kezdett szétesni a hullámverés ereje miatt.
42 The soldiers planned to kil the prisoners for fear that any should swim off and escape.	42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valamelyik kiússzon és megszökjön.
43 But the centurion was determined to bring Paul safely through and would not let them carry out theirplan. He gave orders that those who could swim should jump overboard first and so get ashore,	43 A százados azonban meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta, hogy ezt megtegyék. Megparancsolta tehát, hogy azok bocsátkozzanak le elsőként, akik úszni tudnak. Jussanak ki és menjenek ki a szárazra.
44 and the rest fol ow either on planks or on pieces of wreckage. In this way it happened that al camesafe and sound to land.	44 A többieket pedig kivitték, kit deszkákon, kit a hajó roncsain. Így történt azután, hogy minden ember kimenekült a partra.