Salmi 144

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di Davide. BENEDETTO sia il Signore, mia Rocca, Il quale ammaestra le mie mani alla battaglia, E le mie dita alla guerra.	1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.
2 Egli è la mia benignità e la mia fortezza; Il mio alto ricetto ed il mio liberatore; Egli è il mio scudo, ed io mi confido in lui; Egli è quello che abbatte i popoli sotto me.	2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.
3 O Signore, che cosa è l’uomo, che tu ne abbi cura? Che cosa è il figliuol dell’uomo, che tu ne faccia conto?	3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?
4 L’uomo è simile a vanità; I suoi giorni son come l’ombra che passa.	4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.
5 Signore, abbassa i tuoi cieli, e scendi; Tocca i monti, e fa’ che fumino.	5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Vibra il folgore, e dissipa quella gente; Avventa le tua saette, e mettili in rotta.	6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.
7 Stendi le tue mani da alto, E riscuotimi, e trammi fuor di grandi acque, Di man degli stranieri;	7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,
8 La cui bocca parla menzogna; E la cui destra è destra di frode	8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!
9 O Dio, io ti canterò un nuovo cantico; Io ti salmeggerò in sul saltero ed in sul decacordo.	9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.
10 Tu, che dài vittoria ai re; Che riscuoti Davide, tuo servitore, dalla spada scellerata;	10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.
11 Liberami, e riscuotimi dalla mano degli stranieri. La cui bocca parla menzogna, E la cui destra è destra di frode.	11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.
12 Acciocchè i nostri figliuoli sieno come piante novelle, Bene allevate nella lor giovanezza; E le nostre figliuole sieno come i cantoni intagliati Dell’edificio d’un palazzo;	12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.
13 E le nostre celle sieno piene, E porgano ogni specie di beni; E le nostre gregge moltiplichino a migliaia, e a diecine di migliaia, Nelle nostre campagne;	13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,
14 E i nostri buoi sieno grossi e possenti; E non vi sia per le nostre piazze nè assalto, Nè uscita, nè grido alcuno.	14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.
15 Beato il popolo che è in tale stato; Beato il popolo, di cui il Signore è l’Iddio	15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!