Giobbe 37

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Il cuor mi trema eziandio di questo, E si muove dal luogo suo.	1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.
2 Udite pure il suo tremendo tuono, E il mormorare ch’esce dalla sua bocca.	2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!
3 Egli lo lancia sotto tutti i cieli, E la sua fiamma sopra le estremità della terra;	3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;
4 Dopo la quale rugge il tuono; egli tuona con la voce della sua altezza, E non indugia quelle cose, dopo che la sua voce è stata udita.	4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.
5 Iddio tuona maravigliosamente con la sua voce; Egli fa cose tanto grandi, che noi non possiam comprenderle	5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
6 Perciocchè egli dice alla neve: Cadi in su la terra; E parimente al nembo della pioggia, al nembo delle sue forti piogge.	6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
7 Egli rinchiude ogni uomo in casa, Come per riconoscer tutti i suoi lavoratori.	7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.
8 E le fiere se n’entrano ne’ lor nascondimenti, E dimorano ne’ lor ricetti.	8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.
9 La tempesta viene dall’Austro, E il freddo dal Settentrione.	9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.
10 Iddio, col suo soffio, produce il ghiaccio, E fa che le acque che si diffondevano diventano come di metallo.	10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,
11 Egli stanca eziandio le nuvole in adacquar la terra, E disperge le nubi con la sua luce.	11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:
12 Ed esse si rivolgono in molti giri, secondo gli ordini suoi Intorno a ciò che hanno a fare, Secondo tutto quello ch’egli comanda loro di fare In su la faccia del mondo, nella terra;	12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,
13 Facendole venire, o per castigo, O per la sua terra, o per alcun beneficio	13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
14 Porgi l’orecchio a questo, o Giobbe; Fermati, e considera le maraviglie di Dio.	14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
15 Sai tu, come Iddio dispone di esse, E come egli fa risplender la luce della sua nuvola?	15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?
16 Intendi tu come le nuvole son bilanciate? Conosci tu le maraviglie di colui che è perfetto in ogni scienza?	16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?
17 Come i tuoi vestimenti son caldi, Quando egli acqueta l’Austro in su la terra?	17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!
18 Hai tu con lui distesi i cieli, I quali son sodi, come uno specchio di metallo?	18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
19 Insegnaci ciò che noi gli diremo; Poichè, per cagione delle nostre tenebre, noi non possiam bene ordinare i nostri ragionamenti.	19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
20 Gli sarebbe egli rapportato quando io avessi parlato? Se vi fosse alcuno che ne parlasse, certo egli sarebbe abissato	20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
21 Ecco pure gli uomini non possono riguardare il sole, Quando egli risplende nel cielo, Dopo che il vento è passato, e l’ha spazzato;	21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
22 E che dal Settentrione è venuta la dorata serenità; Or Iddio ha intorno a sè una tremenda maestà.	22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.
23 Egli è l’Onnipotente, noi non possiam trovarlo; Egli è grande in forza, Ed in giudicio, ed in grandezza di giustizia; Egli non oppressa alcuno;	23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
24 Perciò gli uomini lo temono; Alcun uomo, benchè savio di cuore, no ‘l può vedere	24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«