Salmos 144

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 De David. Bendito sea el Señor, mi Roca, el que adiestra mis brazos para el combate y mis manos para la lucha.	1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.
2 El es mi bienhechor y mi fortaleza, mi baluarte y mi libertador; él es el escudo con que me resguardo, y el que somete los pueblos a mis pies.	2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.
3 Señor, ¿qué es el hombre para que tú lo cuides, y el ser humano, para que pienses en él?	3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?
4 El hombre es semejante a un soplo, y sus días son como una sombre fugaz.	4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.
5 Inclina tu cielo, Señor, y desciende; toca las montañas para que arrojen humo.	5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Lanza un rayo y dispersa a tus enemigos, dispara tus flechas, y confúndelos.	6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.
7 Extiende tu mano desde lo alto, y líbrame de las aguas caudalosas; sálvame del poder de los extranjeros,	7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,
8 que dicen mentiras con la boca y tienen las manos llenas de traición.	8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!
9 Dios mío, yo quiero cantarte un canto nuevo y tocar para ti con el arpa de diez cuerdas,	9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.
10 porque tú das la victoria a los reyes y libras a David, tu servidor. Líbrame de la espada maligna,	10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.
11 sálvame del poder de los extranjeros, que dicen mentiras con la boca y tienen las manos llenas de traición.	11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.
12 Que nuestros hijos sean como plantas, florecientes en plena juventud; que nuestras hijas se asemejen a columnas, esculpidas como las de un palacio.	12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.
13 Que nuestros graneros estén repletos con productos de todas las especies; que nuestros rebaños se reproduzcan a millares en todas nuestras praderas.	13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,
14 Que nuestros bueyes estén bien cargados, que no haya brechas ni aberturas en los muros ni gritos de angustia en nuestras plazas.	14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.
15 ¡Feliz el pueblo que tiene todo esto, feliz el pueblo cuyo Dios es el Señor!	15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!