Job 9

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job respondió, diciendo:	1 Felelt Jób, és így szólt:
2 Sí, yo sé muy bien que es así: ¿cómo un mortal podría tener razón contra Dios?	2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
3 Si alguien quisiera disputar con él, no podría responderle ni una vez entre mil.	3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
4 Su corazón es sabio, su fuerza invencible: ¿quién le hizo frente y se puso a salvo?	4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
5 El arranca las montañas sin que ellas lo sepan y las da vuelta con su furor.	5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
6 El remueve la tierra de su sitio y se estremecen sus columnas.	6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
7 El manda al sol que deje de brillar y pone un sello sobre las estrellas.	7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
8 El solo extiende los cielos y camina sobre las crestas del mar.	8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
9 El crea la Osa Mayor y el Orión, las Pléyades y las Constelaciones del sur.	9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
10 El hace cosas grandes e inescrutables, maravillas que no se pueden enumerar.	10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
11 El pasa junto a mí, y yo no lo veo; sigue de largo, y no lo percibo.	11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
12 Si arrebata una presa, ¿quién se lo impedirá o quién le preguntará qué es lo que hace?	12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 Dios no reprime su furor: los secuaces de Rahab yacen postrados a sus pies.	13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
14 ¡Cuánto menos podría replicarle yo y aducir mis argumentos frente a él!	14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
15 Aún teniendo razón, no podría responder y debería implorar al que me acusa.	15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
16 Aunque lo llamara y él me respondiera, no creo que llegue a escucharme.	16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
17 El me aplasta por una insignificancia y multiplica mis heridas sin razón.	17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
18 No me da tregua ni para tomar aliento, sino que me sacia de amarguras.	18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
19 Si es cuestión de fuerza, él es el más fuerte; si de justicia, ¿quién podría emplazarlo?	19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
20 Si tengo razón, por mi propia boca me condena; si soy íntegro, me declara perverso.	20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
21 ¡Yo soy un hombre íntegro: nada me importa de mí mismo y siento desprecio por mi vida!	21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
22 ¡Todo es igual! Por eso digo: «El extermina al íntegro y al malvado».	22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
23 Si un azote siembra la muerte de improviso, se ríe de la desesperación de los inocentes.	23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
24 Si un país cae en manos de un malvado, pone un velo sobre el rostro de los jueces: si no es él, ¿quién otro puede ser?	24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
25 Mis días pasan más rápido que un corredor, huyen sin ver la felicidad.	25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
26 Se deslizan como barcas de junco, como un águila que se lanza sobre su presa.	26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
27 Si pienso: «Voy a olvidarme de mis quejas, voy a poner buena cara y sonreír».	27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
28 me asalta el terror por todos mis pesares, sabiendo que tú no me absuelves.	28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
29 Seré juzgado culpable, ¿para qué entonces fatigarme en vano?	29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
30 Aunque me lavara con nieve y purificara mis manos con potasa,	30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
31 tú me hundirías en el fango y hasta mi ropa sentiría abominación por mí.	31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
32 ¡No, él no es un hombre como yo, para responderle y comparecer juntos en un juicio!	32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
33 ¡Si hubiera al menos un árbitro entre nosotros, que pusiera su mano sobre los dos,	33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
34 para que Dios aparte su vara de mí y no me atemorice su terror!	34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
35 Entonces le hablaría sin temor, porque estoy convencido de que no soy así.	35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.