1 Allora Giobbe, aperta la sua bocca, maledisse il suo giorno, | 1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját |
2 e disse: | 2 és mondta: |
3 « Perisca il giorno in cui io nacqui, e la notte in cui fu detto: E' stato concepito un uomo. | 3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’ |
4 Quel giorno si cangi in tenebre, non ne tenga conto Dio dall'alto, non sia rischiarato dalla luce. | 4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson. |
5 Lo ricopran le tenebre e l'ombra di morte, lo ravvolga la caligine, sia oppresso dall'amarezza. | 5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség! |
6 Un turbine tenebroso porti via quella notte, non sia contata fra i giorni dell'anno, non entri nel computo dei mesi. | 6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák! |
7 Quella notte resti sola, non sia degna di lode. | 7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen; |
8 La maledicano quelli che imprecano al giorno, quelli esperti nel suscitare il Leviatan. | 8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt! |
9 Siano oscurate le stelle dalla sua caligine, aspetti e non veda la luce, nè lo spuntar della nascente aurora; | 9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását, |
10 perchè non chiuse il seno che mi portò, nè tolse gli affanni dal mio sguardo. | 10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot! |
11 Perchè non morii nel seno materno? Perchè appena uscitone non spirai? | 11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből? |
12 Perchè fui accolto sulle ginocchia? Perchè allattato alle mammelle? | 12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők? |
13 Ora me la dormirei taciturno, riposerei nel mio sonno, | 13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt |
14 coi re e cogli arbitri del mondo che si fabbricano solitudini, | 14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak, |
15 coi principi carichi d'oro che riempiono d'argento le loro case. | 15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat. |
16 O non sarei, come un aborto nascosto, e come quelli che concepiti, non videro la luce. | 16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot. |
17 Là i malvagi cessano d'agitarsi, là riposano gli spossati. | 17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak; |
18 Quelli che erano insieme incatenati, son senza noie, non sentendo più la voce dell'aguzzino. | 18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát. |
19 Vi sono il piccolo e il grande, e il servo è libero dal suo padrone. | 19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától. |
20 perchè fu data la luce all'infelice, e la vita a quelli che han l'anima nell'amarezza, | 20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek? |
21 che aspettano la morte e non viene, la cercano come un tesoro, | 21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset; |
22 O si rallegrano grandemente quando han trovato un sepolcro? | 22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák? |
23 ad un uomo la via del quale è nascosta e che Dio circonda di tenebre? | 23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt? |
24 Prima di mangiare io sospiro, e come acque inondanti sono i miei ruggiti; | 24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom; |
25 Perchè il male ch'io paventava m'ha incolto, e quello di cui temevo m'è accaduto. | 25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám. |
26 E forse, non dissimulai, non tacqui, non mi detti pace? Eppure è piombata sopra di me l'indignazione ». | 26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!« |