1 Como Jó persistisse em considerar-se como um justo, estes três homens cessaram de lhe responder. | 1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát. |
2 Então se inflamou a cólera de Eliú, filho de Baraquel, de Buz, da família de Rão; sua cólera inflamou-se contra Jó, por este pretender justificar-se perante Deus. | 2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette. |
3 Inflamou-se também contra seus três amigos, por não terem achado resposta conveniente, dando assim culpa a Deus. | 3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták. |
4 Como fossem mais velhos do que ele, Eliú tinha se abstido de responder a Jó. | 4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak. |
5 Mas, quando viu que não tinham mais nada para responder, encolerizou-se. | 5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant. |
6 Então Eliú, filho de Baraquel, de Buz, tomou a palavra nestes termos: Sou jovem em anos, e vós sois velhos; é por isso que minha timidez me impediu de manifestar-vos o meu saber. | 6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet. |
7 Dizia comigo: A idade vai falar; os muitos anos farão conhecer a sabedoria, | 7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága. |
8 mas é o Espírito de Deus no homem, e um sopro do Todo-poderoso que torna inteligente. | 8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz. |
9 Não são os mais velhos que são sábios, nem os anciãos que discernem o que é justo; | 9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság. |
10 é por isso que digo: Escutai-me, vou mostrar-vos o que sei. | 10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet! |
11 Esperei enquanto faláveis, prestei atenção em vossos raciocínios. Enquanto discutíeis, | 11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok, |
12 segui-vos atentamente. Mas ninguém refutou Jó, ninguém respondeu aos seus argumentos. | 12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira. |
13 Não digais: Encontramos a sabedoria; é Deus e não um homem quem nos instrui. | 13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’ |
14 Não foi a mim que dirigiu seus discursos, mas encontrarei outras respostas diferentes das vossas. | 14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal. |
15 Ei-los calados, já não dizem mais nada; faltam-lhes as palavras. | 15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból. |
16 Esperei que se calassem, que parassem e cessassem de responder. | 16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé, |
17 É a minha vez de responder: vou também mostrar o que sei. | 17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat! |
18 Pois estou cheio de palavras, o espírito que está em meu peito me oprime. | 18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben; |
19 Meu peito é como o vinho arrolhado, como um barril pronto para estourar. | 19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti. |
20 Vou falar, isto me aliviará, abrirei meus lábios para responder. | 20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak. |
21 Não farei acepção de ninguém, não adularei este ou aquele. | 21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni, |
22 Pois não sei bajular; do contrário, meu Criador logo me levaria. | 22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm! |