Job 6

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then Job answered and said:	1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 Ah, could my anguish but be measured and my calamity laid with it in the scales,	2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 They would now outweigh the sands of the sea! Because of this I speak without restraint.	3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 For the arrows of the Almighty pierce me, and my spirit drinks in their poison; the terrors of God are arrayed against me.	4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 Does the wild ass bray when he has grass? Does the ox low over his fodder?	5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 Can a thing insipid be eaten without salt? Is there flavor in the white of an egg?	6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 I refuse to touch them; they are loathsome food to me.	7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 Oh, that I might have my request, and that God would grant what I long for:	8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 Even that God would decide to crush me, that he would put forth his hand and cut me off!	9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 Then I should still have consolation and could exult through unremitting pain, because I have not transgressed the commands of the Holy One.	10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 What strength have I that I should endure, and what is my limit that I should be patient?	11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 Have I the strength of stones, or is my flesh of bronze?	12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 Have I no helper, and has advice deserted me?	13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 A friend owes kindness to one in despair, though he have forsaken the fear of the Almighty.	14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 My brethren are undependable as a brook, as watercourses that run dry in the wadies;	15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 Though they may be black with ice, and with snow heaped upon them,	16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 Yet once they flow, they cease to be; in the heat, they disappear from their place.	17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 Caravans turn aside from their routes; they go into the desert and perish.	18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 The caravans of Tema search, the companies of Sheba have hopes;	19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 They are disappointed, though they were confident; they come there and are frustrated.	20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 It is thus that you have now become for me; you see a terrifying thing and are afraid.	21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 Have I asked you to give me anything, to offer a gift for me from your possessions,	22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 Or to deliver me from the enemy, or to redeem me from oppressors?	23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Teach me, and I will be silent; prove to me wherein I have erred.	24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 How agreeable are honest words; yet how unconvincing is your argument!	25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 Do you consider your words as proof, but the sayings of a desperate man as wind?	26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 You would even cast lots for the orphan, and would barter away your friend!	27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 Come, now, give me your attention; surely I will not lie to your face.	28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 Think it over; let there be no injustice. Think it over; I still am right.	29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 Is there insincerity on my tongue, or cannot my taste discern falsehood?	30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!