A példabeszédek könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Fiam! Őrizd meg szavaimat, rejtsd magadba parancsaimat!	1 Figliuol mio, guarda i miei detti, E riponi appo te i miei comandamenti.
2 Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz, és tanításomat, mint szemed fényét!	2 Guarda i miei comandamenti, e tu viverai; E guarda il mio insegnamento, come la pupilla degli occhi tuoi.
3 Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára!	3 Legateli alle dita, Scrivili in su la tavola del tuo cuore.
4 Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy!« Az okosságot kedvesednek szólítsd,	4 Di’ alla sapienza: Tu sei mia sorella; E chiama la prudenza tua parente;
5 hogy megóvjon téged másnak asszonyától, az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg.	5 Acciocchè esse ti guardino dalla donna straniera, Dalla forestiera che parla vezzosamente
6 Kinéztem házam ablakán a rács mögül,	6 Perciocchè io riguardava una volta per la finestra della mia casa, Per li miei cancelli;
7 és látok fiatalokat. Észreveszek egy balga legénykét:	7 E vidi tra gli scempi, E scorsi tra i fanciulli, un giovanetto scemo di senno;
8 ott megy az utca sarkán, s az asszony házának tájékára ballag,	8 Il qual passava per la strada, presso al cantone della casa d’una tal donna; E camminava traendo alla casa di essa;
9 szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben.	9 In su la sera, in sul vespro del dì. In su l’imbrunire ed oscurar della notte;
10 És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében, készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,	10 Ed ecco, una donna gli venne incontro, In assetto da meretrice, e cauta d’animo;
11 nyugodni nem tudó. Lábai nem tűrik az otthonülést,	11 Strepitosa, e sviata; I cui piedi non si fermavano in casa;
12 hol az utcán, hol a piacon, hol a sarkokon leskelődik.	12 Essendo ora fuori, or per le piazze; E stando agli agguati presso ad ogni cantone.
13 Megragadja, megcsókolja az ifjút, szemtelen arccal hízeleg, és mondja:	13 Ed essa lo prese, e lo baciò, E sfacciatamente gli disse:
14 »Áldozatokat fogadtam egészségemért, és ma váltottam be fogadalmamat,	14 Io avea sopra me il voto di sacrificii da render grazie; Oggi ho pagati i miei voti.
15 ezért jöttem ki eléd, hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek!	15 Però ti sono uscita incontro, Per cercarti, e ti ho trovato.
16 Hevederrel kötöttem át ágyamat, bevontam tarka, egyiptomi takaróval,	16 Io ho acconcio il mio letto con capoletti Di lavoro figurato a cordicelle di fil di Egitto.
17 meghintettem fekvőhelyemet mirhával, áloéval, illatos fahéjjal.	17 Io ho profumato il mio letto Con mirra, con aloe, e con cinnamomo.
18 Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát, gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig,	18 Vieni, inebbriamoci d’amori infino alla mattina, Sollaziamoci in amorosi piaceri.
19 mert férjem nincs itthon, messze útra elment!	19 Perciocchè il marito non è in casa sua; Egli è andato in viaggio lontano;
20 Magával vitte pénzes erszényét, nem jön haza, majd csak holdtölte napján.«	20 Egli ha preso in mano un sacchetto di danari; Egli ritornerà a casa sua a nuova luna.
21 Befonja őt sok-sok beszédével, megejti őt hízelkedő ajkával.	21 Ella lo piegò con le molte sue lusinghe, E lo sospinse con la dolcezza delle sue labbra.
22 Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha, mint az ugrándozó bárány, és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják,	22 Ed egli andò dietro a lei subitamente, Come il bue viene al macello, E come i ceppi son per gastigamento dello stolto;
23 amíg csak be nem hatol a nyíl a májába. Mint a madár, úgy siet a hálóba, és nem tudja, hogy életével játszik.	23 Come l’uccello si affretta al laccio, Senza sapere che è contro alla vita sua, Finchè la saetta gli trafigga il fegato
24 Nos tehát, fiam, hallgass rám, és figyelj szám igéire!	24 Ora dunque, figliuoli, ascoltatemi, Ed attendete a’ detti della mia bocca.
25 Szíved ne térjen útjaira, és ne tévedj ösvényeire,	25 Il cuor tuo non dichini alle vie d’una tal donna; Non isviarti ne’ suoi sentieri.
26 mert már sokakat megsebesített és elejtett, és igen erőseket is megölt!	26 Perciocchè ella ne ha fatti cader molti uccisi; E pur tutti coloro ch’ella ha morti eran possenti.
27 Háza az alvilág országútja, amely a halál kamráihoz vezet.	27 La sua casa è la via dell’inferno, Che scende a’ più interni luoghi della morte