Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit :
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 Si cœperimus loqui tibi, forsitan moleste accipies ; sed conceptum sermonem tenere quis poterit ?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Ecce docuisti multos, et manus lassas roborasti ;
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 vacillantes confirmaverunt sermones tui, et genua trementia confortasti.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 Nunc autem venit super te plaga, et defecisti ; tetigit te, et conturbatus es.
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 Ubi est timor tuus, fortitudo tua, patientia tua, et perfectio viarum tuarum ?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Recordare, obsecro te, quis umquam innocens periit ? aut quando recti deleti sunt ?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 Quin potius vidi eos qui operantur iniquitatem, et seminant dolores, et metunt eos,
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 flante Deo perisse, et spiritu iræ ejus esse consumptos.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 Rugitus leonis, et vox leænæ, et dentes catulorum leonum contriti sunt.
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 Tigris periit, eo quod non haberet prædam, et catuli leonis dissipati sunt.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 Porro ad me dictum est verbum absconditum, et quasi furtive suscepit auris mea venas susurri ejus.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 In horrore visionis nocturnæ, quando solet sopor occupare homines,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 pavor tenuit me, et tremor, et omnia ossa mea perterrita sunt ;
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 et cum spiritus, me præsente, transiret, inhorruerunt pili carnis meæ.
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 Stetit quidam, cujus non agnoscebam vultum, imago coram oculis meis, et vocem quasi auræ lenis audivi.
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 Numquid homo, Dei comparatione, justificabitur ? aut factore suo purior erit vir ?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Ecce qui serviunt ei, non sunt stabiles, et in angelis suis reperit pravitatem ;
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 quanto magis hi qui habitant domos luteas, qui terrenum habent fundamentum, consumentur velut a tinea ?
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 De mane usque ad vesperam succidentur ; et quia nullus intelligit, in æternum peribunt.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 Qui autem reliqui fuerint, auferentur ex eis ; morientur, et non in sapientia.