Jób könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	GREEK BIBLE
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:	1 Τοτε Ελιφας ο Θαιμανιτης απεκριθη και ειπεν?
2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?	2 Εαν επιχειρισθωμεν να λαλησωμεν προς σε, θελεις δυσαρεστηθη; αλλα τις δυναται να κρατηθη απο του να ομιληση;
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,	3 Ιδου, συ ενουθετησας πολλους? και χειρας αδυνατους ενισχυσας.
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.	4 Οι λογοι σου υπεστηριξαν τους κλονιζομενους, και γονατα καμπτοντα ενεδυναμωσας.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!	5 Τωρα δε ηλθεν επι σε τουτο, και βαρυθυμεις? σε εγγιζει, και ταραττεσαι.
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?	6 Ο φοβος σου δεν ειναι το θαρρος σου, και η ευθυτης των οδων σου η ελπις σου;
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?	7 Ενθυμηθητι, παρακαλω? τις αθωος ων απωλεσθη; και που εξωλοθρευθησαν οι ευθεις;
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;	8 Καθως εγω ειδον, οσοι ηροτριασαν ανομιαν και εσπειραν ασεβειαν, θεριζουσιν αυτας?
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.	9 εξολοθρευονται υπο του φυσηματος του Θεου, και απο της πνοης των μυκτηρων αυτου αφανιζονται?
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!	10 ο βρυγμος του λεοντος και η φωνη του αγριου λεοντος και το γαυριαμα των σκυμνων, εσβεσθησαν?
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.	11 ο λεων απολλυται δι' ελλειψιν θηραματος, και οι σκυμνοι της λεαινας διασκορπιζονται.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;	12 Και λογος ηλθεν επ' εμε κρυφιως, και το ωτιον μου ελαβε τι παρ' αυτου.
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,	13 Εν μεσω των στοχασμων δια τα οραματα της νυκτος, οτε βαθυς υπνος πιπτει επι τους ανθρωπους,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!	14 Φρικη συνελαβε με και τρομος, και μεγαλως τα οστα μου συνεσεισε.
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;	15 Και πνευμα διηλθεν απ' εμπροσθεν μου, αι τριχες του σωματος μου ανεσηκωθησαν?
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:	16 εσταθη, αλλ' εγω δεν διεκρινα την μορφην αυτου? σχημα εφανη εμπροσθεν των οφθαλμων μου? ηκουσα λεπτον φυσημα και φωνην λεγουσαν,
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?	17 Ο ανθρωπος θελει εισθαι δικαιοτερος του Θεου; θελει εισθαι ο ανθρωπος καθαρωτερος του Ποιητου αυτου;
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!	18 Ιδου, αυτος δεν εμπιστευεται εις τους δουλους αυτου, και εν τοις αγγελοις αυτου βλεπει ελαττωμα?
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;	19 ποσω μαλλον εις τους κατοικουντας οικιας πηλινας, αιτινες εχουσι το θεμελιον αυτων εν τω χωματι και αφανιζονται εμπροσθεν του σαρακιου;
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;	20 Απο πρωι εως εσπερας φθειρονται? χωρις να νοηση τις, αφανιζονται δια παντος.
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.	21 Το μεγαλειον αυτων το εν αυτοις δεν παρερχεται; Αποθνησκουσιν, αλλ' ουχι εν σοφια.