Jób könyve 33

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!	1 ου μην δε αλλα ακουσον ιωβ τα ρηματα μου και λαλιαν ενωτιζου μου
2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban!	2 ιδου γαρ ηνοιξα το στομα μου και ελαλησεν η γλωσσα μου
3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam.	3 καθαρα μου η καρδια ρημασιν συνεσις δε χειλεων μου καθαρα νοησει
4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem.	4 πνευμα θειον το ποιησαν με πνοη δε παντοκρατορος η διδασκουσα με
5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben.	5 εαν δυνη δος μοι αποκρισιν προς ταυτα υπομεινον στηθι κατ' εμε και εγω κατα σε
6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is,	6 εκ πηλου διηρτισαι συ ως και εγω εκ του αυτου διηρτισμεθα
7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre!	7 ουχ ο φοβος μου σε στροβησει ουδε η χειρ μου βαρεια εσται επι σοι
8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát:	8 πλην ειπας εν ωσιν μου φωνην ρηματων σου ακηκοα
9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!	9 διοτι λεγεις καθαρος ειμι ουχ αμαρτων αμεμπτος δε ειμι ου γαρ ηνομησα
10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem!	10 μεμψιν δε κατ' εμου ευρεν ηγηται δε με ωσπερ υπεναντιον
11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’	11 εθετο δε εν ξυλω τον ποδα μου εφυλαξεν δε μου πασας τας οδους
12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél.	12 πως γαρ λεγεις δικαιος ειμι και ουκ επακηκοεν μου αιωνιος γαρ εστιν ο επανω βροτων
13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?	13 λεγεις δε δια τι της δικης μου ουκ επακηκοεν παν ρημα
14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor:	14 εν γαρ τω απαξ λαλησαι ο κυριος εν δε τω δευτερω ενυπνιον
15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek;	15 η εν μελετη νυκτερινη ως οταν επιπιπτη δεινος φοβος επ' ανθρωπους επι νυσταγματων επι κοιτης
16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket,	16 τοτε ανακαλυπτει νουν ανθρωπων εν ειδεσιν φοβου τοιουτοις αυτους εξεφοβησεν
17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől,	17 αποστρεψαι ανθρωπον εξ αδικιας το δε σωμα αυτου απο πτωματος ερρυσατο
18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba.	18 εφεισατο δε της ψυχης αυτου απο θανατου και μη πεσειν αυτον εν πολεμω
19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját,	19 παλιν δε ηλεγξεν αυτον εν μαλακια επι κοιτης και πληθος οστων αυτου εναρκησεν
20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt;	20 παν δε βρωτον σιτου ου μη δυνηται προσδεξασθαι και η ψυχη αυτου βρωσιν επιθυμησει
21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.	21 εως αν σαπωσιν αυτου αι σαρκες και αποδειξη τα οστα αυτου κενα
22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz.	22 ηγγισεν δε εις θανατον η ψυχη αυτου η δε ζωη αυτου εν αδη
23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét,	23 εαν ωσιν χιλιοι αγγελοι θανατηφοροι εις αυτων ου μη τρωση αυτον εαν νοηση τη καρδια επιστραφηναι επι κυριον αναγγειλη δε ανθρωπω την εαυτου μεμψιν την δε ανοιαν αυτου δειξη
24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’	24 ανθεξεται του μη πεσειν αυτον εις θανατον ανανεωσει δε αυτου το σωμα ωσπερ αλοιφην επι τοιχου τα δε οστα αυτου εμπλησει μυελου
25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait.	25 απαλυνει δε αυτου τας σαρκας ωσπερ νηπιου αποκαταστησει δε αυτον ανδρωθεντα εν ανθρωποις
26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát.	26 ευξαμενος δε προς κυριον και δεκτα αυτω εσται εισελευσεται δε προσωπω καθαρω συν εξηγορια αποδωσει δε ανθρωποις δικαιοσυνην
27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:	27 ειτα τοτε απομεμψεται ανθρωπος αυτος εαυτω λεγων οια συνετελουν και ουκ αξια ητασεν με ων ημαρτον
28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’	28 σωσον ψυχην μου του μη ελθειν εις διαφθοραν και η ζωη μου φως οψεται
29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel,	29 ιδου παντα ταυτα εργαται ο ισχυρος οδους τρεις μετα ανδρος
30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével.	30 αλλ' ερρυσατο την ψυχην μου εκ θανατου ινα η ζωη μου εν φωτι αινη αυτον
31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én!	31 ενωτιζου ιωβ και ακουε μου κωφευσον και εγω ειμι λαλησω
32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.	32 ει εισιν λογοι αποκριθητι μοι λαλησον θελω γαρ δικαιωθηναι σε
33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«	33 ει μη συ ακουσον μου κωφευσον και διδαξω σε σοφιαν