Jób könyve 32

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.	1 Omiserunt autem tres viri isti respondere Iob, eo quod iustus sibivideretur.
2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.	2 Et iratus indignatusque est Eliu filius Barachel Buzites decognatione Ram; iratus est autem adversum Iob, eo quod iustum se esse diceretcoram Deo.
3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.	3 Porro adversum amicos eius indignatus est, eo quod non invenissentresponsionem, sed tantummodo condemnassent Iob.
4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.	4 Igitur Eliu exspectavit Iobloquentem, eo quod seniores essent, qui loquebantur;
5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.	5 cum autem vidisset Eliuquod tres respondere non potuissent, iratus est vehementer.
6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.	6 Respondensque Eliufilius Barachel Buzites dixit: “ Iunior sum tempore, vos autem antiquiores; idcirco veritus sum et timui vobis indicare meam sententiam.
7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.	7 Dixi: Aetas loquetur, et annorum multitudo docebit sapientiam.
8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.	8 Sed, ut video, spiritus est in hominibus, et inspiratio Omnipotentis dat intellegentiam.
9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.	9 Non sunt longaevi sapientes, nec senes intellegunt iudicium.
10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!	10 Ideo dicam: Audite me, ostendam vobis etiam ego meam sapientiam.
11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,	11 Exspectavi enim sermones vestros, intendi aurem in prudentiam vestram, donec investigaretis,
12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.	12 et ut vos intellegerem nitebar. Sed, ut video, non est qui possit arguere Iob et respondere ex vobis sermonibus eius.
13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’	13 Ne forte dicatis: “Invenimus sapientiam; Deus proiecit eum, non homo”.
14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.	14 Non parabo mihi verba, et ego non secundum sermones vestros respondebo illi.
15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.	15 Extimuerunt nec responderunt ultra; abstuleruntque a se eloquia.
16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,	16 Quoniam igitur exspectavi, et non sunt locuti, steterunt, nec ultra responderunt,
17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!	17 respondebo et ego partem meam et ostendam scientiam meam.
18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;	18 Plenus sum enim sermonibus, et coarctat me spiritus pectoris mei;
19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.	19 en venter meus quasi mustum absque spiraculo, quod lagunculas novas disrumpit.
20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.	20 Loquar et respirabo paululum, aperiam labia mea et respondebo.
21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,	21 Non accipiam personam viri et nulli homini blandiar.
22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!	22 Nescio enim blandiri, quia in brevi tolleret me Factor meus.