Jób könyve 32

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Ama három férfi pedig felhagyott azzal, hogy Jóbnak válaszoljon, mivel igaznak tartotta magát.	1 Ona tri čovjeka prestadoše Jobu odgovarati, jer je on sebe smatrao nevinim.
2 Ekkor haragra gyúlt és fölbosszankodott a búzi Eliú, Barákel fia, Rám nemzetségéből; azért gerjedt haragra Jób ellen, mert magát Istennel szemben igaznak hirdette.	2 Nato se rasrdi Elihu, sin Barakeelov, iz Buza, od plemena Ramova: planu gnjevom na Joba zato što je sebe držao pravednim pred Bogom;
3 De a barátai ellen is haragra lobbant, mivel nem találtak okos feleletet és Jóbot csak kárhoztatták.	3 a planu gnjevom i na tri njegova prijatelja jer nisu više našli ništa što bi odgovorili te su tako Boga osudili.
4 Eliú azonban várakozott, ameddig Jóbbal beszéltek, mivel azok, akik a szót vitték, öregebbek voltak.	4 Dok su oni govorili s Jobom, Elihu je šutio, jer su oni bili stariji od njega.
5 De amikor látta, hogy a három férfi már kifogyott a válaszból, nagy haragra lobbant.	5 Ali kad vidje da ona tri čovjeka nisu više imala odgovora u ustima, planu od srdžbe.
6 Megszólalt tehát a búzi Eliú, Barákel fia, és ezt mondta: »Ifjabb vagyok korra, ti pedig öregebbek, ezért lehajtottam fejemet, és nem mertem közölni veletek nézetemet.	6 I progovorivši, Elihu, sin Barakeelov, iz Buza, reče: »Po godinama svojim još mlad sam ja, a u duboku vi ste ušli starost; bojažljivo se zato ja ustezah znanje svoje pokazati pred vama.
7 Gondoltam: Hadd szóljon az öregkor, és hirdesse a bölcsességet az évek sokasága.	7 Mišljah u sebi: ‘Govorit će starost, mnoge godine pokazat će mudrost.’
8 De úgy látom, az emberben a szellem s a Mindenható lehelete az, ami okossá tesz.	8 Uistinu, dah neki u ljudima, duh Svesilnog mudrim čini čovjeka.
9 Nem azok a bölcsek, akiknek hosszú az életük, és nem a vének tudják, mi az igazság.	9 Dob poodmakla ne daje mudrosti a niti starost pravednosti uči.
10 Azért mondom: Hallgassatok rám, hadd mutassam meg én is bölcsességemet!	10 Zato vas molim, poslušajte mene da vam i ja znanje svoje izložim.
11 Megvártam tehát szavaitokat, és lestem bölcsességteket; mialatt a beszédeket megvitattátok,	11 S pažnjom sam vaše besjede pratio i razloge sam vaše saslušao dok ste tražili što ćete kazati.
12 odafigyeltem, mert azt hittem, hogy mondotok valamit, de úgy látom, nem akadt, aki Jóbot megcáfolja, aki megfelelne közületek szavaira.	12 Na vama moja sva bijaše pažnja, al’ ne bî nikog da Joba pobije ni da mu od vas tko riječ opovrgne.
13 Ne mondjátok: ‘Mi megtaláltuk a bölcsességet: Isten terítette le őt, nem ember!’	13 Nemojte reći: ‘Na mudrost smo naišli! Bog će ga pobit’ jer čovjek ne može.’
14 Semmit sem szólt ő ellenem, én sem válaszolok neki a ti szavaitokkal.	14 Nije meni on besjedu upravio: odvratit mu neću vašim riječima.
15 Visszariadtak, nem felelnek többé, kifogytak a szavakból.	15 Poraženi, otpovrgnut’ ne mogu, riječi zapeše u grlu njihovu.
16 Mivel tehát vártam és nem szóltak, megálltak és nem feleltek többé,	16 Čekao sam! Al’, gle, oni ne zbore. Umukoše, ni riječ više da kažu!
17 én is elmondom részemet, én is feltárom tudományomat!	17 Na meni je da progovorim sada, znanje ću svoje i ja izložiti.
18 Mert tele vagyok beszéddel, és unszol a szellem testemben;	18 Riječi mnoge u meni naviru dok iznutra moj duh mene nagoni.
19 A bensőm, íme! Olyan, mint a must, amely nem jut levegőhöz, s az új tömlőt is szétveti.	19 Gle, nutrina mi je k’o mošt zatvoren, k’o nova će se raspući mješina.
20 Beszélek, hogy levegőhöz jussak, kinyitom ajkamat, hogy válaszoljak.	20 Da mi odlane, govorit ću stoga, otvorit ću usne i odvratit’ vama.
21 Nem fogom pártját senkinek sem, s egy embernek sem akarok én hízelegni,	21 Nijednoj strani priklonit se neću niti laskat’ ja namjeravam kome.
22 mert nem értek a hízelgéshez, hisz egyhamar elszólítana engem a Teremtőm!	22 Laskati ja ne umijem nikako, jer smjesta bi me Tvorac moj smaknuo.«