Giobbe 19

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 E GIOBBE rispose, e disse:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Infino a quando addoglierete voi l’anima mia, E mi triterete con parole?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Già dieci volte voi mi avete fatta onta; Non vi vergognate voi di procedere così stranamente meco?	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Ma pure, sia così certamente che io abbia fallito, Il mio fallo dimorerà meco.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Se pur volete innalzarvi sopra a me, E volete rimproverarmi il mio vituperio,	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 Sappiate ora che Iddio mi ha sovvertito, E ch’egli mi ha intorniato della sua rete.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Ecco, io grido violenza, e non sono esaudito; Io sclamo, e non mi si fa ragione	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 Egli ha abbarrata la mia via sì che io non posso passare; Ed ha poste le tenebre sopra i miei sentieri.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Egli mi ha spogliato della mia gloria, E mi ha tolta la corona del mio capo.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Egli mi ha disfatto d’ogn’intorno, sì che io me ne vo via; Ed ha fatta dileguar la mia speranza, come quella di un albero;	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Ed ha accesa la sua ira contro a me, E mi ha reputato per uno de’ suoi nemici.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Le sue schiere son venute tutte insieme, E si hanno spianata la via contro a me, E si sono accampate intorno al mio tabernacolo.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 Egli ha allontanati d’appresso a me i miei fratelli; I miei conoscenti si son del tutto alienati da me.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 I miei prossimi se ne son rimasti, Ed i miei conoscenti mi hanno dimenticato.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 I miei famigliari, e le mie serventi, mi tengono per istraniero; Io paio loro un forestiere.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Io chiamo il mio servitore, ed egli non risponde, Quantunque io lo preghi di mia bocca.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Il mio fiato è divenuto stranio alla mia moglie, Benchè io la supplichi per li figliuoli del mio ventre.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Fino a’ piccoli fanciulli mi disdegnano; Se io mi levo, sparlano di me.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Tutti i miei consiglieri segreti mi abbominano; E quelli che io amava si son rivolti contro a me.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Le mie ossa sono attaccate alla mia pelle ed alla mia carne; E non mi è rimasto altro di salvo che la pelle d’intorno a’ miei denti.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Abbiate pietà di me, abbiate pietà di me, o voi amici miei; Perciocchè la mano del Signore mi ha toccato.	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Perchè mi perseguitate voi come Iddio, E non vi saziate della mia carne?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Oh! fosser pur ora scritti i miei ragionamenti! Oh! fosser pure stampati in un libro!	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 Oh! fossero in sempiterno intagliati con uno scarpello di ferro E con del piombo, sopra un sasso!	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Ora, quant’è a me, io so che il mio Redentore vive, E che nell’ultimo giorno egli si leverà sopra la polvere;	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 E quantunque, dopo la mia pelle, questo corpo sia roso, Pur vedrò con la carne mia Iddio;	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Il quale io vedrò, gli occhi miei lo vedranno, e non un altro; Le mie reni si consumano in me.	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Anzi dovreste dire: Perchè lo perseguitiamo noi? Poichè la radice della parola si ritrova in me.	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 Temiate della spada; Perciocchè il supplicio dell’iniquità è la spada; Acciocchè sappiate che vi è un giudicio	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«