1 L’uomo nato di donna È di breve età, e pieno di travagli. | 1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal: |
2 Egli esce fuori come un fiore, e poi è reciso; E fugge come l’ombra, e non istà fermo. | 2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása. |
3 E pur tu apri gli occhi tuoi sopra un tale, E mi fai venire a giudicio teco! | 3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele? |
4 Chi può trarre una cosa monda da una immonda? Niuno. | 4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló! |
5 Poichè i suoi giorni son determinati, E che il numero de’ suoi mesi è appo te, E che tu gli hai posti i suoi termini, I quali egli non può trapassare, | 5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat. |
6 Rivolgiti d’addosso a lui, sì ch’egli abbia alcuna posa, Infino a tanto che di buona voglia egli fornisca la sua giornata, come un mercenario | 6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé. |
7 Perciocchè quantunque un albero sia tagliato, Pur vi è speranza per lui, ch’egli si rinnoverà ancora, E che i suoi rampolli non mancheranno. | 7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak; |
8 Benchè la sua radice sia invecchiata nella terra, E il suo tronco sia morto nella polvere; | 8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban, |
9 Pur nondimeno, tosto ch’egli sentirà l’acqua, rigermoglierà, E produrrà rami come una pianta novella. | 9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették; |
10 Ma l’uomo muore, e si fiacca; E quando l’uomo è trapassato, ov’è egli? | 10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van? |
11 Le acque se ne vanno via dal mare, E i fiumi si seccano, e si asciugano; | 11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat, |
12 Così, quando l’uomo giace in terra, egli non risorge; Finchè non vi sieno più cieli, i morti non si risveglieranno, E non si desteranno dal sonno loro. | 12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából. |
13 Oh! nascondessimi tu pur sottera, Ed occultassimi, finchè l’ira tua fosse racquetata; E ponessimi alcun termine, dopo il quale tu ti ricordassi di me! | 13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel! |
14 Se l’uomo muore, può egli tornare in vita? Aspetterò io tutti i giorni del tempo determinato della mia vita, Finchè mi venga mutamento di condizione? | 14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom. |
15 E che tu mi chiami, e che io ti risponda, E che tu desideri l’opera delle tue mani? | 15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának. |
16 Perciocchè ora tu conti i miei passi, E non riserbi nulla a punir del mio peccato. | 16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet; |
17 I miei misfatti son suggellati in un sacchetto, Tu l’hai cucito sopra le mie iniquità. | 17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet. |
18 Ma certo, come un monte cadendo scoscende, Ed una rupe è divelta dal suo luogo; | 18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől; |
19 E le acque rodono le pietre, E i lor diluvi inondano la polvere dalla terra; Così tu fai perir la speranza dell’uomo. | 19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét. |
20 Tu lo sopraffai in eterno, ed egli se ne va; Tu gli fai mutar faccia, e lo mandi via. | 20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod. |
21 Se poi i suoi figliuoli sono in onore, egli nol sa; Se altresì sono abbassati, egli non vi pon mente. | 21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre; |
22 La sua carne si duole sol di lui, E l’anima sua fa cordoglio sol di lui | 22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.« |