Job 13

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Sí, todo esto lo vi con mis propios ojos, lo escuché con mis oídos y lo entendí,	1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.
2 Lo que ustedes saben, lo sé yo también: no estoy por debajo de ustedes.	2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.
3 Pero yo quiero hablarle al Todopoderoso, mi deseo es discutir con Dios.	3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!
4 ¡Ustedes lo encubren todo con sus mentiras, médicos inútiles son todos ustedes!	4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.
5 ¡Si se callaran de una vez, darían una prueba de sabiduría!	5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!
6 Escuchen, entonces, mi defensa; presten atención a mi querella.	6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!
7 ¿Es por Dios que ustedes hablan falsamente y para favorecerlo apelan al engaño?	7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?
8 ¿Se muestran parciales en atención a él y pretenden ser los abogados de Dios?	8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?
9 ¿Eso los beneficiará cuando él los examine? ¿Jugarán con él como se juega con un hombre?	9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?
10 No, él será el primero en acusarlos si toman partido solapadamente.	10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.
11 ¿Acaso no los espantará su majestad, y su terror no se abatirá sobre ustedes?	11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!
12 Las que ustedes alegan son sentencias de ceniza, sus respuestas son de barro.	12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.
13 Dejen de hablarme, soy yo el que hablaré, ¡no importa lo que me pueda pasar!	13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.
14 Arriesgaré el todo por el todo y pondré en peligro mi vida.	14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?
15 ¡Que él me mate! Ya no tengo esperanza, sólo quiero defender mi conducta ante él.	15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.
16 Y esto mismo será un triunfo para mí, porque ningún impío puede comparecer ante él.	16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.
17 Oigan, oigan bien mis palabras, que mis declaraciones lleguen a sus oídos.	17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:
18 Estoy preparado para el juicio, yo sé que la razón estará de mi par.	18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 ¿Hay alguien que me pueda incriminar? Entonces aceptaría quedarme callado y expirar.	19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?
20 Concédeme dos cosas solamente, y así no me ocultaré de tu presencia:	20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:
21 aparte de mí la palma de tu mano y que tu terror no me atemorice.	21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!
22 Luego llámame, y yo te responderé, o hablaré yo, y tú me responderás.	22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.
23 ¿Cuántas son mis culpas y mis pecados? Dame a conocer mi rebeldía y mi pecado.	23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!
24 ¿Por qué ocultas tu rostro y me consideras tu enemigo?	24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?
25 ¿Quieres atemorizar a una hoja llevado por el viento? ¿Vas a perseguir a una paja reseca?	25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!
26 ¡Tú me dictas contra mí sentencias amargas y me imputas las culpas de mi juventud,	26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;
27 tú que pones mis pies en el cepo, tú que vigilas todos mis senderos y cercas las plantas de mis pies!	27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,
28 Así este hombre se deshace como madera carcomida, como ropa devorada por la polilla.	28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!