Második levél a korintusiaknak 6

¹ Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.

² Mert ő mondja: »A nekem tetsző időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek téged«. Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!

³ Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,

⁴ hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban,

⁵ verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben,

⁶ tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben,

⁷ az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében,

⁸ dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók;

⁹ mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek;

¹⁰ mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.

¹¹ A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult.

¹² Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely.

¹³ Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket!

¹⁴ Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között?

¹⁵ Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

¹⁶ Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: »Köztük fogok lakni és közöttük járni, az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.

¹⁷ Menjetek ki tehát közülük, váljatok külön – mondja az Úr –, s ne érintsetek tisztátalant! Akkor magamhoz fogadlak majd titeket,

¹⁸ és én atyátok leszek, ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek , mondja a mindenható Úr« .