Evangélium János szerint 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában.	1 Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában.
2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg.	2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg.
3 A nővérek üzentek érte: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg.«	3 A nővérek üzentek érte: »Uram, íme, akit szeretsz, beteg.«
4 Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: »Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.«	4 Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: »Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.«
5 Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt.	5 Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és Lázárt.
6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt,	6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt,
7 azután így szólt a tanítványokhoz: »Menjünk ismét Júdeába.«	7 azután így szólt a tanítványokhoz: »Menjünk ismét Júdeába.«
8 A tanítványok azt mondták neki: »Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?«	8 A tanítványok azt mondták neki: »Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?«
9 Jézus azt felelte: »Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát.	9 Jézus azt felelte: »Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát.
10 Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.«	10 Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.«
11 Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.«	11 Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.«
12 A tanítványok erre azt mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.«	12 A tanítványok erre azt mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.«
13 Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél.	13 Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél.
14 Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt,	14 Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt,
15 és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!«	15 és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!«
16 Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!«	16 Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!«
17 Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.	17 Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
18 Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira.	18 Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira.
19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.	19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt.	20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt.
21 Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.	21 Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22 De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.«	22 De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.«
23 Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.«	23 Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.«
24 Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.«	24 Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.«
25 Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,	25 Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,
26 és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?«	26 és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?«
27 Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«	27 Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«
28 Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt van és hív téged.«	28 Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt van és hív téged.«
29 Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett.	29 Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett.
30 Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment.	30 Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment.
31 A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.«	31 A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.«
32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.«	32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.«
33 Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.	33 Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.
34 Megkérdezte: »Hová tettétek őt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!«	34 Megkérdezte: »Hová tettétek őt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!«
35 Jézus könnyezett.	35 Jézus könnyezett.
36 Erre a zsidók azt mondták: »Íme, mennyire szerette őt!«	36 Erre a zsidók azt mondták: »Íme, mennyire szerette őt!«
37 De voltak köztük, akik így szóltak: »Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?«	37 De voltak köztük, akik így szóltak: »Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?«
38 Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve.	38 Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve.
39 Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« Márta, a megholt nővére azt mondta neki: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!«	39 Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« Márta, a megholt nővére azt mondta neki: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!«
40 Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?«	40 Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?«
41 A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.	41 A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42 Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.«	42 Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.«
43 Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: »Lázár, jöjj ki!«	43 Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: »Lázár, jöjj ki!«
44 S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!«	44 S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!«
45 Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.	45 Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.
46 De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett.	46 De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett.
47 Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel.	47 Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel.
48 Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.«	48 Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.«
49 Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit,	49 Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit,
50 s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!«	50 s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!«
51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,	51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,
52 és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse.	52 és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse.
53 Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt.	53 Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt.
54 Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.	54 Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.
55 Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat.	55 Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat.
56 Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: »Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?«	56 Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: »Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?«
57 A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt.	57 A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt.