Evangélium Lukács szerint 20

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,	1 And it happened that, on one of the days when he was teaching the people in the temple and preaching the Gospel, the leaders of the priests, and the scribes, gathered together with the elders,
2 és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?«	2 and they spoke to him, saying: “Tell us, by what authority do you do these things? Or, who is it that has given you this authority?”
3 Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem,	3 And in response, Jesus said to them: “I will also question you about one word. Respond to me:
4 János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?«	4 The baptism of John, was it from heaven, or of men?”
5 Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’	5 So they discussed it among themselves, saying: “If we say, ‘From heaven,’ he will say, ‘Then why did you not believe him?’
6 Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.«	6 But if we say, ‘Of men,’ the whole people will stone us. For they are certain that John was a prophet.”
7 Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.	7 And so they responded that they did not know where it was from.
8 Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.«	8 And Jesus said to them, “Neither will I tell you by what authority I do these things.”
9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre.	9 Then he began to tell the people this parable: “A man planted a vineyard, and he loaned it to settlers, and he was on a sojourn for a long time.
10 Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.	10 And in due time, he sent a servant to the farmers, so that they would give to him from the fruit of the vineyard. And they beat him and drove him away, empty-handed.
11 Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.	11 And he continued to send another servant. But beating him and treating him with contempt, they likewise sent him away, empty-handed.
12 Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.	12 And he continued to send a third. And wounding him also, they drove him away.
13 Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’	13 Then the lord of the vineyard said: ‘What shall I do? I will send my beloved son. Perhaps when they have seen him, they will respect him.’
14 A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’	14 And when the settlers had seen him, they discussed it among themselves, saying: ‘This one is the heir. Let us kill him, so that the inheritance will be ours.’
15 Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura?	15 And forcing him outside of the vineyard, they killed him. What, then, will the lord of the vineyard do to them?”
16 Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.« Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!«	16 “He will come and destroy those settlers, and he will give the vineyard to others.” And upon hearing this, they said to him, “Let it not be.”
17 Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett’?	17 Then, gazing at them, he said: “Then what does this mean, which is written: ‘The stone which the builders have rejected, the same has become the head of the corner?’
18 Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.«	18 Everyone who falls on that stone will be shattered. And anyone upon whom it falls will be crushed.”
19 Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.	19 And the leaders of the priests, and the scribes, were seeking to lay hands on him in that same hour, but they feared the people. For they realized that he had spoken this parable about them.
20 Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.	20 And being attentive, they sent traitors, who would pretend that they were just, so that they might catch him in his words and then hand him over to the power and authority of the procurator.
21 Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.	21 And they questioned him, saying: “Teacher, we know that you speak and teach correctly, and that you do not consider anyone’s status, but you teach the way of God in truth.
22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?«	22 Is it lawful for us to pay the tribute to Caesar, or not?”
23 Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:	23 But realizing their deceitfulness, he said to them: “Why do you test me?
24 »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.«	24 Show me a denarius. Whose image and inscription does it have?” In response, they said to him, “Caesar’s.”
25 Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«	25 And so, he said to them: “Then repay the things that are Caesar’s, to Caesar, and the things that are God’s, to God.”
26 Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.	26 And they were not able to contradict his word before the people. And being amazed at his answer, they were silent.
27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:	27 Now some of the Sadducees, who deny that there is a resurrection, approached him. And they questioned him,
28 »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének .	28 saying: “Teacher, Moses wrote for us: If any man’s brother will have died, having a wife, and if he does not have any children, then his brother should take her as his wife, and he should raise up offspring for his brother.
29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül.	29 And so there were seven brothers. And the first took a wife, and he died without sons.
30 Előbb a második,	30 And the next one married her, and he also died without a son.
31 majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.	31 And the third married her, and similarly all seven, and none of them left behind any offspring, and they each died.
32 Végül meghalt az asszony is.	32 Last of all, the woman also died.
33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.«	33 In the resurrection, then, whose wife will she be? For certainly all seven had her as a wife.”
34 Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.	34 And so, Jesus said to them: “The children of this age marry and are given in marriage.
35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,	35 Yet truly, those who shall be held worthy of that age, and of the resurrection from the dead, will neither be married, nor take wives.
36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.	36 For they can no longer die. For they are equal to the Angels, and they are children of God, since they are children of the resurrection.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta.	37 For in truth, the dead do rise again, as Moses also showed beside the bush, when he called the Lord: ‘The God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.’
38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.«	38 And so he is not the God of the dead, but of the living. For all are alive to him.”
39 Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.«	39 Then some of the scribes, in response, said to him, “Teacher, you have spoken well.”
40 És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.	40 And they no longer dared to question him about anything.
41 Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,	41 But he said to them: “How can they say that the Christ is the son of David?
42 amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: ‘Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra,	42 Even David himself says, in the book of Psalms: ‘The Lord said to my Lord, sit at my right hand,
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!’	43 until I set your enemies as your footstool.’
44 Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?«	44 Therefore, David calls him Lord. So how can he be his son?”
45 Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:	45 Now in the hearing of all the people, he said to his disciples:
46 »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon.	46 “Be cautious of the scribes, who choose to walk in long robes, and who love greetings in the marketplace, and the first chairs in the synagogues, and the first places at table during feasts,
47 Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.«	47 who devour the houses of widows, feigning long prayers. These will receive the greater damnation.”