Evangélium Lukács szerint 20

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,	1 And it came to pass, that on one of the days, as he was teaching the people in the temple, and preaching the gospel, the chief priests and the scribes, with the ancients, met together,
2 és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?«	2 And spoke to him, saying: Tell us, by what authority dost thou these things? or, Who is he that hath given thee this authority?
3 Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem,	3 And Jesus answering, said to them: I will also ask you one thing. Answer me:
4 János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?«	4 The baptism of John, was it from heaven, or of men?
5 Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’	5 But they thought within themselves, saying: If we shall say, From heaven: he will say: Why then did you not believe him?
6 Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.«	6 But if we say, Of men, the whole people will stone us: for they are persuaded that John was a prophet.
7 Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.	7 And they answered, that they knew not whence it was.
8 Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.«	8 And Jesus said to them: Neither do I tell thee by what authority I do these things.
9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre.	9 And he began to speak to the people this parable: A certain man planted a vineyard, and let it out to husbandmen: and he was abroad for a long time.
10 Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.	10 And at the season he sent a servant to the husbandmen, that they should give him of the fruit of the vineyard. Who, beating him, sent him away empty.
11 Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.	11 And again he sent another servant. But they beat him also, and treating him reproachfully, sent him away empty.
12 Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.	12 And again he sent the third: and they wounded him also, and cast him out.
13 Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’	13 Then the lord of the vineyard said: What shall I do? I will send my beloved son: it may be, when they see him, they will reverence him.
14 A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’	14 Whom when the husbandmen saw, they thought within themselves, saying: This is the heir, let us kill him, that the inheritance may be ours.
15 Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura?	15 So casting him out of the vineyard, they killed him. What therefore will the lord of the vineyard do to them?
16 Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.« Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!«	16 He will come, and will destroy these husbandmen, and will give the vineyard to others. Which they hearing, said to him: God forbid.
17 Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett’?	17 But he looking on them, said: What is this then that is written, The stone, which the builders rejected, the same is become the head of the corner?
18 Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.«	18 Whosoever shall fall upon that stone, shall be bruised: and upon whomsoever it shall fall, it will grind him to powder.
19 Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.	19 And the chief priests and the scribes sought to lay hands on him the same hour: but they feared the people, for they knew that he spoke this parable to them.
20 Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.	20 And being upon the watch, they sent spies, who should feign themselves just, that they might take hold of him in his words, that they might deliver him up to the authority and power of the governor.
21 Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.	21 And they asked him, saying: Master, we know that thou speakest and teachest rightly: and thou dost not respect any person, but teachest the way of God in truth.
22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?«	22 Is it lawful for us to give tribute to Caesar, or no?
23 Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:	23 But he considering their guile, said to them: Why tempt you me?
24 »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.«	24 Shew me a penny. Whose image and inscription hath it? They answering, said to him, Caesar's.
25 Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«	25 And he said to them: Render therefore to Caesar the things that are Caesar's: and to God the things that are God's.
26 Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.	26 And they could not reprehend his word before the people: and wondering at his answer, they held their peace.
27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:	27 And there came to him some of the Sadducees, who deny that there is any resurrection, and they asked him,
28 »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének .	28 Saying: Master, Moses wrote unto us, If any man's brother die, having a wife, and he leave no children, that his brother should take her to wife, and raise up seed unto his brother.
29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül.	29 There were therefore seven brethren: and the first took a wife, and died without children.
30 Előbb a második,	30 And the next took her to wife, and he also died childless.
31 majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.	31 And the third took her. And in like manner all the seven, and they left no children, and died.
32 Végül meghalt az asszony is.	32 Last of all the woman died also.
33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.«	33 In the resurrection therefore, whose wife of them shall she be? For all the seven had her to wife.
34 Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.	34 And Jesus said to them: The children of this world marry, and are given in marriage:
35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,	35 But they that shall be accounted worthy of that world, and of the resurrection from the dead, shall neither be married, nor take wives.
36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.	36 Neither can they die any more: for they are equal to the angels, and are the children of God, being the children of the resurrection.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta.	37 Now that the dead rise again, Moses also shewed, at the bush, when he called the Lord, The God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob;
38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.«	38 For he is not the God of the dead, but of the living: for all live to him.
39 Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.«	39 And some of the scribes answering, said to him: Master, thou hast said well.
40 És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.	40 And after that they durst not ask him any more questions.
41 Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,	41 But he said to them: How say they that Christ is the son of David?
42 amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: ‘Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra,	42 And David himself saith in the book of Psalms: The Lord said to my Lord, sit thou on my right hand,
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!’	43 Till I make thy enemies thy footstool.
44 Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?«	44 David then calleth him Lord: and how is he his son?
45 Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:	45 And in the hearing of all the people, he said to his disciples:
46 »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon.	46 Beware of the scribes, who desire to walk in long robes, and love salutations in the marketplace, and the first chairs in the synagogues, and the chief rooms at feasts:
47 Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.«	47 Who devour the houses of widows, feigning long prayer. These shall receive greater damnation.