Dániel jövendölése 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Mikor Asztiágész király megtért atyáihoz, a perzsa Círusz vette át országát.	1 Daniele mangiava alla tavola del re, ed ora da lui onorato sopra tutti i suoi amici.
2 Dániel pedig a király asztaltársa volt, és nagyobb tiszteletben részesült minden barátjánál.	2 Or i Babilonesi avevano un idolo chiamato Bel, per il quale consumavano ogni giorno dodici artabe di fior di farina, quaranta pecore, e sei anfore di vino.
3 Volt a babiloniaknak egy Bél nevű bálványuk. Naponként tizenkét véka lisztlángot, negyven juhot és hat korsó bort áldoztak neki.	3 Il re stesso lo venerava e andava ogni giorno ad adorarlo. Siccome Daniele adorava il suo Dio, il re gli disse: « Perchè non adori Bel? »
4 A király is tisztelte és naponta elment, hogy imádja, Dániel azonban a saját Istenét imádta. A király ezért azt mondta neki: »Miért nem imádod Bélt?«	4 Daniele gli rispose: « Perchè io non venero degli idoli fatti colle mani, ma Dio vivo che creò il cielo e la terra, ed è Signore di tutti i viventi ».
5 Feleletül ő azt mondta neki: »Mert nem tisztelem a kézzel alkotott bálványokat, hanem az élő Istent, aki az eget és a földet teremtette, s akinek hatalma van minden élő fölött.«	5 Il re gli disse: « Non ti sembra che sia un dio vivo Bel? E non vedi quanto mangia e quanto beve ogni giorno? »
6 Erre azt mondta neki a király: »Te Bélt nem tekinted élő istennek? Nem látod talán, mennyit eszik és iszik naponta?«	6 « Non t'ingannare, o re — rispose, sorridendo, Daniele: — egli di dentro è di fango, di fuori è di bronzo, e non mangia mai ».
7 Dániel mosolyogva mondta: »Király, ne ámítsd magadat! Hiszen az belül agyagból, kívül pedig rézből van, és nem eszik sohasem.«	7 Allora il re, montato sulle furie, fece chiamare i sacerdoti di Bel, e disse loro: « Se voi non mi dite chi mangia tutto quello che io spendo, morrete;
8 Erre a király haragosan odahívta annak papjait és azt mondta nekik: »Ha meg nem mondjátok nekem, ki eszi meg ezeket az adományokat, halál fiai vagytok;	8 se invece mi farete vedere che tante cose le mangia Bel, morrà Daniele, per avere bestemmiato contro Bel». Daniele disse al re: « Sia fatto secondo la tua parola ».
9 ha azonban bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg őket, Dániel lakol halállal, mert káromolta Bélt.« Dániel erre azt mondta a királynak: »Legyen a te szavad szerint.«	9 I sacerdoti di Bel, senza contare le mogli e i figlioli, eran settanta. Essendo andato il re con Daniele al tempio di Bel,
10 Bél papjai hetvenen voltak, nem számítva feleségeiket, csecsemőiket és fiaikat. Mikor aztán a király megint elment Dániellel együtt Bél templomába,	10 i sacerdoti di Bel dissero: « Ecco noi andiamo via, e tu, o re, poni le vivande, mesci il vino, chiudi la porta e sigilla col tuo anello;
11 így szóltak Bél papjai: »Íme, mi kimegyünk; te pedig, király, helyezd ide az ételeket, töltsd ki a bort, az ajtót pedig zárd be és pecsételd le gyűrűddel.	11 e se domattina, quando verrai, non vedrai che Bel abbia mangiato ogni cosa, noi morremo; altrimenti morrà Daniele, che ha detto il falso contro di noi ».
12 Ha reggel, amikor jössz, nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, lakoljunk halállal mi, vagy pedig Dániel, aki hazugságot mondott ellenünk.«	12 Facevano i bravi, perchè sotto la mensa avevan fatta un'apertura segreta per la quale entravano sempre a mangiare quella roba.
13 Azért nem tartottak semmitől sem, mert az asztal alatt titkos bejáratot készítettek, és azon keresztül mindig bementek és megették az áldozatokat.	13 Dopo che, essi se ne furono andati, il re fece porre dinanzi a Bel le vivande. Ma Daniele, fattasi portare dai suoi servi della cenere, facendola passare da uno staccio, la sparse per tutto il tempio alla presenza del re. Poi se ne andarono e, chiusa la porta, la sigillarono coll'anello del re.
14 Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak.	14 Durante la notte, secondo il solito, i sacerdoti colle mogli e coi figlioli andarono a mangiar tutto e a bere.
15 Éjjel aztán bementek a papok, úgy, ahogy szoktak, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, és mindent megettek és megittak.	15 Il re si levò al primo albore, e così anche Daniele.
16 Kora hajnalban odament a király Dániellel együtt.	16 Il re disse: « Sono intatti i sigilli, o Daniele? » Ed egli rispose: « Intatti, o re ».
17 Azt mondta a király: »Épek-e a pecsétek, Dániel?« Ő azt felelte: »Épek, király.«	17 Il re appena vide, aperta subito la porta, che la mensa era vuota, gridò ad alta voce: « Tu sei grande, o Bel, e in te non v'è inganno! »
18 Aztán kinyitotta az ajtót. A király mindjárt az asztalra tekintett és hangosan felkiáltott: »Nagy vagy Bél, és nincs benned semmi csalárdság!«	18 Ma Daniele sorrise, e trattenendo il re, perchè non entrasse dentro, disse: « Guarda il pavimento ed esamina di chi siano quelle pedate ».
19 Dániel azonban elmosolyodott, s a királyt visszatartva, hogy ne menjen beljebb, azt mondta: »Íme, a padló; nézd meg, kinek a lábnyomai ezek?«	19 Il re disse: « Vedo delle pedate d'uomini, di donne e di ragazzi ». Allora il re, pieno di sdegno,
20 Azt mondta erre a király: »Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.« Akkor haragra lobbant a király,	20 fece prendere i sacerdoti colle loro mogli e i loro figlioli, si fece mostrare le piccole porte per le quali entravano a consumare quello che si trovava sulla mensa,
21 és mindjárt elfogatta a papokat, a feleségeiket és a gyermekeiket. Azok pedig megmutatták neki a rejtekajtócskákat, amelyeken bementek és megették, ami az asztalon volt.	21 e poi li fece morire, dando Bel in potere di Daniele, che lo distrusse col suo tempio.
22 Erre a király megölette őket, Bélt pedig Dániel hatalmába adta, s ő elpusztította a templomával együtt.	22 V'era in quel luogo un gran dragone, e i Babilonesi l'adoravano.
23 Volt azon a helyen egy nagy sárkány is, és azt is imádták a babiloniak.	23 Disse il re a Daniele: « Ecco ora non potrai dire che questo non sia un dio vivo: adoralo, adunque ».
24 Azt mondta ezért a király Dánielnek: »Íme, erre nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádd tehát!«	24 Daniele disse: « Io adoro il Signore Dio mio, perchè egli è il Dio vivo; ma questo non è il Dio vivo;
25 Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten.	25 e se tu, o re, me lo permetti, io senza spada e senza bastone ammazzerò il dragone ». Il re disse: « Te lo permetto ».
26 Csak adj nekem te, ó király, hatalmat, és én megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül.« A király így szólt: »Megadom neked a hatalmat.«	26 Allora Daniele prese della pece, del grasso e dei peli, li fece cpcere insieme, e, fattene delle polpette, le gettò al dragone. E il dragone crepò. Allora Daniele disse: « Ecco che cosa adoravate! »
27 Erre Dániel szurkot vett, meg hájat és szőrt. Összefőzte azokat, darabokra gyúrta, aztán beadogatta a sárkány szájába, és a sárkány megpukkadt. Ekkor ő azt mondta: »Íme, mit imádtatok!«	27 Appena saputolo, i Babilonesi ne furono oltremodo indignati, e, adunatisi contro il re, dissero: « Il re è diventato giudeo: ha distrutto Bel, ha ucciso il dragone, ha nfessi a morte i sacerdoti ».
28 Mikor a babiloniak meghallották ezt, nagyon felháborodtak. Gyűlést tartottak a király ellen és azt mondták: »Zsidóvá lett a király! Bélt elpusztította, a sárkányt megölte, s a papokat meggyilkolta.«	28 Poi andarono a trovare il re e dissero: « Dacci nelle mani Daniele, altrimenti uccideremo te e la tua famiglia ».
29 Azután elmentek a királyhoz, és azt mondták: »Add ki nekünk Dánielt, különben megölünk házad népével együtt!«	29 Quando il re vide che lo assalivano colla violenza, costretto dalla necessità abbandonò loro Daniele.
30 Mikor a király látta, hogy hevesen támadják, kényszerűségében kiadta nekik Dánielt.	30 Ed essi lo gettarono nella fossa dei Doni, ove stette sei giorni.
31 Erre ők az oroszlánok vermébe vetették, s ott volt hat napon keresztül.	31 Nella fossa c'eran sette leoni ai quali davano ogni giorno due corpi e due pecore, che allora non furono date, affinchè divorassero Daniele.
32 A veremben hét oroszlán volt; naponként két tetemet és két juhot adtak nekik, ekkor azonban nem adtak nekik semmit sem, hogy falják fel Dánielt.	32 V'era allora in Giudea il profeta Abacuc, il quale, cotto il companatico e fatte delle stiacciate in una teglia, andava al campo a portarle ai mietitori.
33 Júdeában próféta volt ekkor Habakuk. Éppen megfőzte a főzeléket, beleaprította a tálba a kenyeret, és kiment a mezőre, hogy elvigye az aratóknak.	33 L'angelo del Signore disse ad Abacuc: « Porta il desinare che hai, in Babilonia, a Daniele, che è nella fossa dei leoni ».
34 Az Úr angyala azonban így szólt Habakukhoz: »Vidd el ezt az ebédet, ami a kezedben van, Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok vermében van.«	34 Abacuc disse: « Signore, io non ho visto Babilonia, e non conosco la fossa ».
35 Habakuk erre azt mondta: »Uram, Babilont én még nem láttam, és a vermet sem ismerem.«	35 Allora l'angelo del Signore lo prese alla cima del capo, pei capelli della testa, e colla celerità dello spirito lo portò e lo posò a Babilonia sopra la fossa.
36 Erre az Úr angyala megragadta őt a tarkójánál, és elvitte hajánál fogva, aztán szellemének erejével letette Babilonban a verem fölé.	36 Abacuc alzò la voce e disse: « Daniele, servo di Dio, prendi il desinare che Dio t'ha mandato ».
37 Majd lekiáltott Habakuk ezekkel a szavakkal: »Dániel, Isten szolgája! Vedd az ebédet, amit Isten küld neked!«	37 Daniele esclamò: « O Signore, ti sei ricordato di me, e non hai abbandonato chi ti ama ».
38 Dániel erre így szólt: »Megemlékeztél rólam, Istenem, mert nem hagyod el azokat, akik szeretnek téged.«	38 Poi Daniele si alzò e mangiò, e l'angelo del Signore subito riportò Abacuc al suo luogo.
39 Aztán felkelt Dániel és evett, az Úr angyala pedig mindjárt visszavitte Habakukot a lakóhelyére.	39 Il settimo giorno il re andò per piangere Daniele. Arrivato alla fossa, vi guardò dentro, e vide Daniele a sedere in mezzo ai leoni.
40 A hetedik napon aztán elment a király, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a veremhez ért, betekintett, és íme, Dániel ott ült az oroszlánok között.	40 Allora il re gridò ad alta voce ed esclamò: « Tu sei grande, o Signore Dio di Daniele! » E lo trasse fuori della fossa dei leoni.
41 Erre a király hangosan felkiáltott és így szólt: »Nagy vagy, Uram, Dániel Istene!«	41 Poi fece gettar nella fossa tutti quelli che l'avevan voluto perdere, e questi in un momento furon divorati alla sua presenza.
42 Azután azokat, akik veszedelmének okai voltak, bedobatta a verembe, s az oroszlánok ott előtte, egy pillanat alatt felfalták őket.	42 Allora il re disse: « Tutti gli abitanti di tutta quanta la terra temano il Dio di Daniele, perchè egli è colui che salva e fa segni e prodigi sulla terra, e ha liberato Daniele dalla fossa dei leoni ».