Dániel jövendölése 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Mikor Asztiágész király megtért atyáihoz, a perzsa Círusz vette át országát.	1 - E Daniele era commensale del re e onorato sopra tutti gli amici suoi.
2 Dániel pedig a király asztaltársa volt, és nagyobb tiszteletben részesült minden barátjánál.	2 Ora, presso i Babilonesi, c'era un idolo di nome Bel, pel quale si spendevano ciascun giorno dodici artabe di fior di farina e quaranta pecore e sei anfore di vino.
3 Volt a babiloniaknak egy Bél nevű bálványuk. Naponként tizenkét véka lisztlángot, negyven juhot és hat korsó bort áldoztak neki.	3 E anche il re gli prestava culto, e andava tutti i giorni ad adorarlo; Daniele però adorava il suo Dio. Onde il re gli disse: «Perchè non adori tu Bel?».
4 A király is tisztelte és naponta elment, hogy imádja, Dániel azonban a saját Istenét imádta. A király ezért azt mondta neki: »Miért nem imádod Bélt?«	4 Gli rispose dicendo: «Perchè idoli fabbricati con le mani io non ne adoro, ma bensì il Dio vivente che creò il cielo e la terra e ha signoria sopra tutti gli uomini».
5 Feleletül ő azt mondta neki: »Mert nem tisztelem a kézzel alkotott bálványokat, hanem az élő Istent, aki az eget és a földet teremtette, s akinek hatalma van minden élő fölött.«	5 Disse il re: «Non ti pare che Bel sia un dio vivo? non vedi quante cose mangia e beve tutti i giorni?».
6 Erre azt mondta neki a király: »Te Bélt nem tekinted élő istennek? Nem látod talán, mennyit eszik és iszik naponta?«	6 E Daniele in tono di derisione: «Non lasciarti ingannare, o re; poichè di dentro è di creta, di fuori è di metallo e non mangia mai!».
7 Dániel mosolyogva mondta: »Király, ne ámítsd magadat! Hiszen az belül agyagból, kívül pedig rézből van, és nem eszik sohasem.«	7 Irritato il re chiamò i sacerdoti del dio e disse loro: «Se voi non mi dite chi è che mangia tutto ciò che per lui qui si spende, voi morrete.
8 Erre a király haragosan odahívta annak papjait és azt mondta nekik: »Ha meg nem mondjátok nekem, ki eszi meg ezeket az adományokat, halál fiai vagytok;	8 E se farete vedere che se lo mangia Bel, morirà Daniele, perchè ha bestemmiato contro Bel». Daniele soggiunse al re: «Sia fatto secondo la tua parola».
9 ha azonban bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg őket, Dániel lakol halállal, mert káromolta Bélt.« Dániel erre azt mondta a királynak: »Legyen a te szavad szerint.«	9 Or i sacerdoti di Bel, non contando le mogli, i bambini e i figliuoli, erano settanta. Si recò dunque il re e Daniele al tempio.
10 Bél papjai hetvenen voltak, nem számítva feleségeiket, csecsemőiket és fiaikat. Mikor aztán a király megint elment Dániellel együtt Bél templomába,	10 Dissero i sacerdoti di Bel: «Eccoci, noi ce ne usciamo fuori, tu, o re, fa' apprestare le vivande, fa' mescere il vino e chiudere la porta e la sigillerai col tuo anello.
11 így szóltak Bél papjai: »Íme, mi kimegyünk; te pedig, király, helyezd ide az ételeket, töltsd ki a bort, az ajtót pedig zárd be és pecsételd le gyűrűddel.	11 Domani, rientrato che sarai, se non troverai tutto consumato da Bel, morremo noi; in caso diverso, morrà Daniele come quegli che ha mentito contro di noi».
12 Ha reggel, amikor jössz, nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, lakoljunk halállal mi, vagy pedig Dániel, aki hazugságot mondott ellenünk.«	12 Se ne facevano giuoco, perchè avevano praticato sotto la mensa un ingresso nascosto per il quale sempre entravano e divoravano quel che c'era.
13 Azért nem tartottak semmitől sem, mert az asztal alatt titkos bejáratot készítettek, és azon keresztül mindig bementek és megették az áldozatokat.	13 Adunque dopo che quelli furono usciti il re fece porre le vivande davanti a Bel; e intanto Daniele ordinò ai suoi servi che recassero della cenere e la fece spargere in presenza del re per tutto il tempio, indi usciti, chiusero la porta e sigillatala coll'anello del re se ne andarono.
14 Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak.	14 I sacerdoti, come solevano fare, entrarono durante la notte con le donne e i figli loro e mangiarono e bevettero tutto.
15 Éjjel aztán bementek a papok, úgy, ahogy szoktak, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, és mindent megettek és megittak.	15 Levatosi il re, se ne venne mattiniero e Daniele con lui.
16 Kora hajnalban odament a király Dániellel együtt.	16 E il re disse: «Sono intatti i sigilli, Daniele?». rispose: «Sono intatti, o re».
17 Azt mondta a király: »Épek-e a pecsétek, Dániel?« Ő azt felelte: »Épek, király.«	17 E appena ebbe aperta la porta, il re corse coll'occhio alla mensa ed esclamò ad alta voce: «Grande sei, o Bel, e non c'è intorno a te alcuna impostura!».
18 Aztán kinyitotta az ajtót. A király mindjárt az asztalra tekintett és hangosan felkiáltott: »Nagy vagy Bél, és nincs benned semmi csalárdság!«	18 Rise Daniele, e trattene il re che non si avanzasse più oltre e gli disse: «Ecco sul pavimento, guarda di chi siano queste orme!».
19 Dániel azonban elmosolyodott, s a királyt visszatartva, hogy ne menjen beljebb, azt mondta: »Íme, a padló; nézd meg, kinek a lábnyomai ezek?«	19 E il re: «Veggo delle orme di piedi d'uomini, di donne e di bambini!». E andò su tutte le furie.
20 Azt mondta erre a király: »Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.« Akkor haragra lobbant a király,	20 Allora fece prendere i sacerdoti e le mogli e i figli loro, e dovettero mostrargli le porticine segrete per dove penetravano, consumando ciò che stava sopra la mensa.
21 és mindjárt elfogatta a papokat, a feleségeiket és a gyermekeiket. Azok pedig megmutatták neki a rejtekajtócskákat, amelyeken bementek és megették, ami az asztalon volt.	21 Il re quindi li fece morire e diede Bel in potere di Daniele che lo atterrò insieme col suo tempio.
22 Erre a király megölette őket, Bélt pedig Dániel hatalmába adta, s ő elpusztította a templomával együtt.	22 In quello stesso luogo vi era un gran dragone, e quei di Babilonia gli prestavano culto.
23 Volt azon a helyen egy nagy sárkány is, és azt is imádták a babiloniak.	23 E il re disse a Daniele: «Ecco che ora non potrai dire, che questo non sia un dio vivente! Adoralo dunque!».
24 Azt mondta ezért a király Dánielnek: »Íme, erre nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádd tehát!«	24 Rispose Daniele: «Io adoro il mio Signore Dio, perchè egli è davvero il Dio vivente, mentre questo non è dio vivente.
25 Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten.	25 Concedimi, o re, facoltà ed io ammazzerò questo dragone senza spada nè bastone». E il re disse: «Sì, te lo concedo».
26 Csak adj nekem te, ó király, hatalmat, és én megölöm ezt a sárkányt kard és bot nélkül.« A király így szólt: »Megadom neked a hatalmat.«	26 Allora Daniele prese della pece, del grasso e dei peli e li mise a bollire insieme; e fattine dei bocconi li gettò in bocca al dragone e il dragone crepò. Allora disse: «Ecco quello che voi adoravate!».
27 Erre Dániel szurkot vett, meg hájat és szőrt. Összefőzte azokat, darabokra gyúrta, aztán beadogatta a sárkány szájába, és a sárkány megpukkadt. Ekkor ő azt mondta: »Íme, mit imádtatok!«	27 Udita questa cosa, quei di Babilonia s'indignarono fortemente e adunatisi contro il re dissero: «Il re è diventato giudeo; ha distrutto Bel, ha ammazzato il dragone e uccisi i sacerdoti».
28 Mikor a babiloniak meghallották ezt, nagyon felháborodtak. Gyűlést tartottak a király ellen és azt mondták: »Zsidóvá lett a király! Bélt elpusztította, a sárkányt megölte, s a papokat meggyilkolta.«	28 E accorsi dal re dissero: «Consegna nelle nostre mani Daniele, altrimenti ammazziamo te e tutta la tua famiglia!».
29 Azután elmentek a királyhoz, és azt mondták: »Add ki nekünk Dánielt, különben megölünk házad népével együtt!«	29 Il re vide che volevano assalirlo colla violenza, e costretto dalla necessità diede loro nelle mani Daniele.
30 Mikor a király látta, hogy hevesen támadják, kényszerűségében kiadta nekik Dánielt.	30 Essi lo gettarono nella fossa dei leoni dove rimase sei giorni.
31 Erre ők az oroszlánok vermébe vetették, s ott volt hat napon keresztül.	31 Or nella fossa vi erano sette leoni, e ogni giorno si gettavano loro due corpi e due pecore; ma in quei giorni non fu dato loro nulla, affinchè divorassero Daniele.
32 A veremben hét oroszlán volt; naponként két tetemet és két juhot adtak nekik, ekkor azonban nem adtak nekik semmit sem, hogy falják fel Dánielt.	32 Viveva in quel tempo in Giudea il profeta Abacuc, e aveva preparato una zuppa e dei pani da intingere nella salsa e se ne andava in campagna per recarli ai mietitori.
33 Júdeában próféta volt ekkor Habakuk. Éppen megfőzte a főzeléket, beleaprította a tálba a kenyeret, és kiment a mezőre, hogy elvigye az aratóknak.	33 L'angelo del Signore disse ad Abacuc: «Reca il pranzo che hai pronto, in Babilonia a Daniele che sta nella fossa dei leoni».
34 Az Úr angyala azonban így szólt Habakukhoz: »Vidd el ezt az ebédet, ami a kezedben van, Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok vermében van.«	34 Disse Abacuc: «Signore, io non ho mai visto Babilonia e non so nulla della fossa!».
35 Habakuk erre azt mondta: »Uram, Babilont én még nem láttam, és a vermet sem ismerem.«	35 Allora l'angelo del Signore lo afferrò alla sommità e lo trasportò per la chioma e lo depose in Babilonia sull'orlo della fossa colla rapidità del suo spirito.
36 Erre az Úr angyala megragadta őt a tarkójánál, és elvitte hajánál fogva, aztán szellemének erejével letette Babilonban a verem fölé.	36 E Abacuc gridò dicendo: «Daniele servo di Dio, prendi il pranzo che Dio ti ha mandato».
37 Majd lekiáltott Habakuk ezekkel a szavakkal: »Dániel, Isten szolgája! Vedd az ebédet, amit Isten küld neked!«	37 Disse Daniele: «Ti sei ricordato di me, o Dio, e non hai lasciato in abbandono quelli che ti amano».
38 Dániel erre így szólt: »Megemlékeztél rólam, Istenem, mert nem hagyod el azokat, akik szeretnek téged.«	38 Allora Daniele si alzò e mangiò; e intanto l'angelo del Signore riportò in un istante Abacuc al suo luogo.
39 Aztán felkelt Dániel és evett, az Úr angyala pedig mindjárt visszavitte Habakukot a lakóhelyére.	39 Il settimo giorno venne il re per piangere sulla sorte di Daniele; si recò alla fossa e sporse dentro lo sguardo: ed ecco che Daniele stava seduto in mezzo ai leoni.
40 A hetedik napon aztán elment a király, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a veremhez ért, betekintett, és íme, Dániel ott ült az oroszlánok között.	40 Mandando allora una gran voce il re disse: «Grande sei, Signore Dio di Daniele!». E lo trasse fuori dalla fossa dei leoni.
41 Erre a király hangosan felkiáltott és így szólt: »Nagy vagy, Uram, Dániel Istene!«	41 Ma quelli che avevano cercato la perdita di Daniele furono dal re gettati nella fossa, e sotto i suoi occhi in un momento furono divorati.
42 Azután azokat, akik veszedelmének okai voltak, bedobatta a verembe, s az oroszlánok ott előtte, egy pillanat alatt felfalták őket.	42 Allora il re disse: «Gli abitanti di tutta la terra temano il Dio di Daniele, egli è che salva, egli che opera portenti e miracoli sulla terra; perchè ha liberato Daniele dalla fossa dei leoni».