Ezekiel jövendölése 29

¹ A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenegyedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

² »Emberfia, fordítsd arcodat a fáraó, Egyiptom királya ellen, és jövendölj ellene és egész Egyiptom ellen.

³ Beszélj és mondd: Így szól az Úr Isten: Íme, ellened fordulok, te fáraó, Egyiptom királya, te nagy sárkány, aki folyóid közepette fekszel és így szólsz: ‘Enyém a folyó, én alkottam önmagamat!’

⁴ Kampót teszek állkapcsodra, Pikkelyeidre tapasztom folyóid halait, kihúzlak folyóid közül, téged és minden haladat, amely pikkelyeidhez tapad.

⁵ Kivetlek a sivatagba, téged és folyódnak minden halát; a föld színére zuhansz, nem szednek össze, sem egybe nem gyűjtenek téged; a föld vadállatainak s az ég madarainak adlak, hogy felfaljanak.

⁶ Akkor megtudja majd Egyiptomnak minden lakója, hogy én vagyok az Úr! Mivel nádból való támasza vagy Izrael házának,

⁷ ha kezükbe vesznek téged, összeroppansz, és megsebzed egész tenyerüket; ha pedig rád támaszkodnak, széttörsz, és szétszaggatod egész veséjüket.

⁸ Azért így szól az Úr Isten: Íme, kardot bocsátok rád és megölök benned embert és állatot,

⁹ és Egyiptom földje pusztasággá lesz és sivataggá; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr. Mivel így szóltál: ‘Enyém a folyó, én alkottam azt!’ –

¹⁰ azért íme, ellened fordulok és folyóid ellen. Egyiptom földjét sivataggá teszem, mert kard pusztítja majd el a torony pusztájától Sziéné határáig.

¹¹ Nem megy rajta keresztül ember lába, sem állat lába nem jár rajta, és nem lakják majd negyven esztendőn keresztül.

¹² Pusztasággá teszem Egyiptom földjét az elpusztított országok között, és városait az elpusztított városok között; romokká lesznek negyven esztendőn keresztül, és szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és elszélesztem őket az országokba.

¹³ Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendő múlva egybegyűjtöm Egyiptomot a népek közül, amelyek közé szétszórtam őket;

¹⁴ és visszaviszem Egyiptom foglyait és letelepítem őket Patrosz földjén, az ő szülőföldjükön, s ott jelentéktelen országgá lesznek.

¹⁵ A többi ország között a legjelentéktelenebb lesz, és nem emelkedik fel többé a nemzetek fölé; megkurtítom számukat, hogy ne uralkodjanak a nemzetek fölött.

¹⁶ Izrael háza nem fog többé azokban bízni, akik gonoszságra tanították, hogy tőlem elpártoljanak és őket kövessék; akkor megtudják, majd hogy én, az Úr vagyok az Isten!«

¹⁷ Történt pedig a huszonhetedik esztendőben, az első hónap első napján, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

¹⁸ »Emberfia, Nebukadnezár, Babilon királya nehéz szolgálatra kényszerítette hadseregét Tírusz ellen; minden fej belekopaszodott és minden váll lehorzsolódott; bért pedig nem kapott sem ő, sem a hadserege Tírusz miatt azért a szolgálatért, amit nekem tett ellene.

¹⁹ Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én Egyiptom földjére vezetem Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ő majd elhurcolja annak sokaságát, elveszi prédáját és elragadja zsákmányát. Ez lesz hadseregének bére

²⁰ azért a fáradságért, amellyel nekem szolgált ellene. Neki adom Egyiptom földjét azért, hogy értem fáradozott – mondja az Úr Isten. –

²¹ Azon a napon kinő majd Izrael házának a szarva, a te szádat pedig megnyitom közöttük; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!«