Ezekiel jövendölése 26

¹ Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

² »Emberfia, mivel Tírusz így beszélt Jeruzsálemről: ‘Haha! Össze van törve a népek kapuja! Felém fordult! Én el fogok telni! Ő pedig elpusztult!’

³ Azért így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok, Tírusz, és számos nemzetet vonultatok fel ellened, miként a tenger magasba emeli hullámait.

⁴ Széthányják Tírusz falait és lerombolják tornyait; még törmelékét is elsöpröm róla, és kopár sziklává teszem.

⁵ Hálószárító hellyé lesz a tenger közepette, mert én szóltam – mondja az Úr Isten –, s a nemzetek zsákmányává lesz.

⁶ Leányait is, akik a szárazföldön vannak, karddal pusztítják majd el, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!

⁷ Mert így szól az Úr Isten: Íme, én Tírusz ellen vezetem Nebukadnezárt, Babilon királyát, észak felől – a királyok királyát – lovakkal, szekerekkel és lovasokkal, hadsereggel és nagyszámú hadinéppel.

⁸ Leányaidat, akik a szárazföldön vannak, karddal öli meg, téged pedig sánccal vesz körül; töltést hány körös-körül, és pajzsot emel ellened.

⁹ Védőműveket és faltörő kosokat irányít falaid ellen, és tornyaidat ledönti hadigépeivel.

¹⁰ Lovainak nagy száma miatt ellep téged azok pora; lovasainak, kerekeinek és szekereinek dübörgésétől megrendülnek falaid, amikor bevonul majd kapuidon, mint egy elpusztított város bejáratán.

¹¹ Lovainak patáival összetapossa minden utcádat; népedet kardélre hányja, és büszke oszlopaid a földre hullanak.

¹² Elzsákmányolják kincseidet, elrabolják áruidat, lerontják falaidat, és nagyszerű házaidat feldúlják; köveidet, fáidat és törmelékedet a vízbe vetik.

¹³ Akkor elhallgattatom a te sok énekedet, és citeráid zengése nem hangzik fel többé.

¹⁴ Kopár sziklává teszlek; hálószárító hellyé leszel, és nem épülsz fel többé, mert én szóltam – mondja az Úr Isten! –

¹⁵ Így szól az Úr Isten Tíruszhoz: Vajon nem remegnek-e meg a szigetek összeomlásod robajától és haldoklóid hörgésétől, amikor legyilkolják majd őket körödben?

¹⁶ Leszállnak trónjukról a tenger fejedelmei mindannyian; leteszik palástjukat, levetik tarka ruháikat és rémületbe öltöznek; a földre ülnek és megrendülve álmélkodnak hirtelen bukásodon.

¹⁷ Gyászénekbe kezdenek fölötted, és így szólnak hozzád: ‘Miként vesztél el, ó tenger lakója, te hírneves város, mely hatalmas voltál a tengeren lakóid miatt, akiktől mindenki remegett!

¹⁸ Csodálkoznak most a hajók rémületed napján, megremegnek a tenger szigetei, mert senki sem megy ki belőled!’

¹⁹ Mert így szól az Úr Isten: Amikor majd elpusztult várossá teszlek, mint azok a városok, amelyekben már nem laknak, és rád bocsátom a mélységet, elborítanak a nagy vizek:

²⁰ letaszítlak téged azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe a hajdankor népéhez, és a föld legmélyére helyezlek, mint az ősrégi romokat – azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe, hogy ne lakjanak többé benned. Amikor dicsőséget adok az élők földjére,

²¹ semmivé teszlek, s te nem leszel többé; ha keresnek, nem találnak meg soha többé« – mondja az Úr Isten!