Ezekiel jövendölése 26

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:	1 And it came to pass in the eleventh year, the first day of the month, that the word of the Lord came to me, saying:
2 »Emberfia, mivel Tírusz így beszélt Jeruzsálemről: ‘Haha! Össze van törve a népek kapuja! Felém fordult! Én el fogok telni! Ő pedig elpusztult!’	2 Son of man, because Tyre hath said of Jerusalem: Aha, the gates of the people are broken, she is turned to me: I shall be filled, now she is laid waste.
3 Azért így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok, Tírusz, és számos nemzetet vonultatok fel ellened, miként a tenger magasba emeli hullámait.	3 Therefore thus saith the Lord God: Behold I come against thee, O Tyre, and I will cause many nations to come up to thee, as the waves of the sea rise up.
4 Széthányják Tírusz falait és lerombolják tornyait; még törmelékét is elsöpröm róla, és kopár sziklává teszem.	4 And they shall break down the walls of Tyre, and destroy the towers thereof: and I will scrape her dust from her, and make her like a smooth rock.
5 Hálószárító hellyé lesz a tenger közepette, mert én szóltam – mondja az Úr Isten –, s a nemzetek zsákmányává lesz.	5 She shall be a drying place for nets in the midst of the sea, because I have spoken it, saith the Lord God: and she shall be a spoil to the nations.
6 Leányait is, akik a szárazföldön vannak, karddal pusztítják majd el, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!	6 Her daughters also that are in the field, shall be slain by the sword: and they shall know that I am the Lord.
7 Mert így szól az Úr Isten: Íme, én Tírusz ellen vezetem Nebukadnezárt, Babilon királyát, észak felől – a királyok királyát – lovakkal, szekerekkel és lovasokkal, hadsereggel és nagyszámú hadinéppel.	7 For thus saith the Lord God: Behold I will bring against Tyre Nabuchodonosor king of Babylon, the king of kings, from the north, with horses, and chariots, and horsemen, and companies, and much people.
8 Leányaidat, akik a szárazföldön vannak, karddal öli meg, téged pedig sánccal vesz körül; töltést hány körös-körül, és pajzsot emel ellened.	8 Thy daughters that are in the field, he shall kill with the sword: and he shall compass thee with forts, and shall cast up a mount round about: and he shall lift up the buckler against thee.
9 Védőműveket és faltörő kosokat irányít falaid ellen, és tornyaidat ledönti hadigépeivel.	9 And he shall set engines of mar and battering rams against thy walls, and shall destroy thy towers with his arms.
10 Lovainak nagy száma miatt ellep téged azok pora; lovasainak, kerekeinek és szekereinek dübörgésétől megrendülnek falaid, amikor bevonul majd kapuidon, mint egy elpusztított város bejáratán.	10 By reason of the multitude of his horses, their dust shall cover thee: thy walls shall shake at the noise of the horsemen, and wheels, and chariots, when they shall go in at thy gates, as by the entrance of a city that is destroyed.
11 Lovainak patáival összetapossa minden utcádat; népedet kardélre hányja, és büszke oszlopaid a földre hullanak.	11 With the hoofs of his horses he shall tread down all thy streets: thy people he shall kill with the sword, and thy famous statues shall fall to the ground.
12 Elzsákmányolják kincseidet, elrabolják áruidat, lerontják falaidat, és nagyszerű házaidat feldúlják; köveidet, fáidat és törmelékedet a vízbe vetik.	12 They shall waste thy riches, they shall make a spoil of thy merchandise: and they shall destroy thy walls, and pull down thy fine houses: and they shall lay thy stones and thy timber, and thy dust in the midst of the waters.
13 Akkor elhallgattatom a te sok énekedet, és citeráid zengése nem hangzik fel többé.	13 And I will make the multitude of thy songs to cease, and the sound of thy harps shall be heard no more.
14 Kopár sziklává teszlek; hálószárító hellyé leszel, és nem épülsz fel többé, mert én szóltam – mondja az Úr Isten! –	14 And I will make thee like a naked rock, then shalt be a drying place for nets, neither shalt thou be built any more: for I have spoken it, saith. the Lord God.
15 Így szól az Úr Isten Tíruszhoz: Vajon nem remegnek-e meg a szigetek összeomlásod robajától és haldoklóid hörgésétől, amikor legyilkolják majd őket körödben?	15 Thus saith the Lord God to Tyre: Shall not the islands shake at the sound of thy fall, and the groans of thy slain when they shall be killed in the midst of thee?
16 Leszállnak trónjukról a tenger fejedelmei mindannyian; leteszik palástjukat, levetik tarka ruháikat és rémületbe öltöznek; a földre ülnek és megrendülve álmélkodnak hirtelen bukásodon.	16 Then all the princes of the sea shall come down from their thrones: and take off their robes, and cast away their broidered garments, and be clothed with astonishment: they shall sit on the ground, and with amazement shall wonder at thy sudden fall.
17 Gyászénekbe kezdenek fölötted, és így szólnak hozzád: ‘Miként vesztél el, ó tenger lakója, te hírneves város, mely hatalmas voltál a tengeren lakóid miatt, akiktől mindenki remegett!	17 And taking up a lamentation over thee, they shall sag to thee: How art thou fallen, that dwellest in the sea, renowned city that wast strong in the sea, with thy inhabitants whom all did dread?
18 Csodálkoznak most a hajók rémületed napján, megremegnek a tenger szigetei, mert senki sem megy ki belőled!’	18 Now shall the ships be astonished in the day of thy terror: and the islands in the sea shall be troubled because no one cometh out of thee.
19 Mert így szól az Úr Isten: Amikor majd elpusztult várossá teszlek, mint azok a városok, amelyekben már nem laknak, és rád bocsátom a mélységet, elborítanak a nagy vizek:	19 For thus saith the Lord God: When I shall make thee a desolate city like the cities that are not inhabited: and shall bring the deep upon thee, and many waters shall cover thee:
20 letaszítlak téged azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe a hajdankor népéhez, és a föld legmélyére helyezlek, mint az ősrégi romokat – azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe, hogy ne lakjanak többé benned. Amikor dicsőséget adok az élők földjére,	20 And when I shall bring thee down with those that descend into the pit to the everlasting people, and shall set thee in the lowest parts of the earth, as places desolate of old, with them that are brought down into the pit, that thou be not inhabited: and when I shall give glory in the land of the living,
21 semmivé teszlek, s te nem leszel többé; ha keresnek, nem találnak meg soha többé« – mondja az Úr Isten!	21 I will bring thee to nothing, and thou shalt not be, and if thou be sought for, thou shalt not be found any more for ever, saith the Lord God.