Jeremiás siralmai 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.	1 Eu sou o homem que conheceu a dor, sob a vara de seu furor.
2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.	2 Conduziu-me e me fez caminhar nas trevas e não na claridade.
3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.	3 Ele não cessa de voltar a mão todos os dias contra mim.
4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.	4 Consumiu minha carne e minha pele, partiu meus ossos.
5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.	5 Em torno de mim acumulou veneno e dor.
6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.	6 Fez-me morar nas trevas como os mortos do tempo antigo.
7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.	7 Cercou-me com muralhas sem saída, carregou-me de pesados grilhões.
8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.	8 Não obstante meus gritos e apelos sufocou a minha prece!
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.	9 Fechou-me a vereda com pedras e obstruiu o meu caminho.
10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.	10 Foi ele para mim qual urso de emboscada, qual leão traiçoeiro.
11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.	11 Desviou-me para me dilacerar, deixando-me no abandono.
12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.	12 Retesou o arco e me tomou para alvo de suas setas.
13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.	13 Cravou em meus rins as flechas de sua aljava.
14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.	14 Tornei-me escárnio do meu povo, objeto constante de suas canções.
15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.	15 Saturou-me de amarguras, saciou-me de absinto.
16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.	16 Quebrou-me os dentes com cascalhos, mergulhou-me em cinzas.
17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.	17 A paz foi roubada de minha alma, nem sei mais o que é felicidade.
18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«	18 E eu penso: perdi minha força e minha esperança no Senhor.
19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!	19 A lembrança de meus tormentos e minhas misérias é para mim absinto e veneno.
20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.	20 A pensar nisso sem cessar, minha alma desfalece dentro de mim.
21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:	21 Eis, porém, o que vou tomar a peito para recuperar a esperança.
22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:	22 É graças ao Senhor que não fomos aniquilados, porque não se esgotou sua piedade.
23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!	23 Cada manhã ele se manifesta e grande é sua fidelidade.
24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«	24 Disse-me a alma: o Senhor é minha partilha, e assim nele confio.
25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.	25 O Senhor é bom para quem nele confia, para a alma que o procura.
26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.	26 Bom é esperar em silêncio o socorro do Senhor.
27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.	27 É bom para o homem carregar seu jugo na mocidade.
28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!	28 Permaneça só e em silêncio, quando Deus lho determinar!
29 Tegye a porba száját, talán van remény!	29 Leve sua boca ao pó; haverá, talvez, esperança?
30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!	30 Estenda a face a quem o fere, e se farte de opróbrios!
31 Mert nem taszít el örökre az Úr.	31 Porque o Senhor não repele para sempre.
32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.	32 Após haver afligido, ele tem piedade, porque é grande sua misericórdia.
33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.	33 Não lhe alegra o coração humilhar e afligir os homens.
34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,	34 Calcar aos pés todos os cativos da terra;
35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,	35 violar o direito de um homem à face do Altíssimo;
36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?	36 lesar os direitos de outros... Não vê tudo isso o Senhor?
37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?	37 De quem se executa a ordem, sem que Deus a ordene?
38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?	38 Não é da boca do Altíssimo que procedem males e bens?
39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?	39 De que pode o homem em vida queixar-se? Que cada um se queixe de seus pecados.
40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!	40 Examinemos, escrutemos o nosso proceder, e voltemos para o Senhor.
41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!	41 Elevemos os corações, tanto quanto as mãos, para Deus lá nos céus.
42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.	42 Pecamos, recalcitramos, e não nos perdoastes.
43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.	43 Cobristes-vos de cólera para nos perseguir. Matastes sem piedade.
44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.	44 Numa nuvem vos envolvestes para impedir que a prece a atravessasse.
45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.	45 E de nós fizestes raspas, refugo das nações.
46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.	46 Contra nós abrem a boca todos os nossos inimigos.
47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«	47 Fosso e terror - é o nosso quinhão, com ruínas e desolação.
48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.	48 Rios de lágrimas correm-me dos olhos, por causa da ruína da filha de meu povo.
49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,	49 Não cessam meus olhos de chorar, porque não cessa {a desgraça},
50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.	50 até que do alto dos céus o Senhor desça seu olhar.
51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.	51 Minha alma se amargura, ao ver todas as filhas da minha cidade.
52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.	52 Caçaram-me como a um pardal os que, sem razão, me odeiam.
53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.	53 Quiseram precipitar-me no fosso rolando uma pedra sobre mim.
54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«	54 Acima de mim subiam as águas: Estou perdido!, exclamei.
55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.	55 Invoquei, Senhor, o vosso nome do profundo fosso.
56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«	56 Ouvistes-me gritar: Não aparteis do meu chamado o vosso ouvido.
57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«	57 E vós viestes no dia em que vos invoquei e dissestes: Não tenhas medo!
58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.	58 Defendestes, Senhor, a minha causa, e minha vida resgatastes.
59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!	59 Vistes, Senhor, o mal que me fizeram: fazei-me justiça.
60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.	60 Vós vedes seus projetos vingativos e suas tramas contra mim.
61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.	61 Senhor, ouvistes suas injúrias e todos os seus conluios contra mim;
62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.	62 As palavras de meus inimigos e o que sem cessar estão tramando contra mim.
63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.	63 Observai-os: sentados ou de pé, fazem de mim objeto de suas canções.
64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!	64 Dai-lhes, Senhor, a paga, o que merece o seu proceder.
65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!	65 Cegai-lhes o coração; feri-os com a vossa maldição;
66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!	66 persegui-os com vossa cólera, e exterminai-os do nosso universo, Senhor!