Jeremiás siralmai 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.	1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.
2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.	2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.
3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.	3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.	4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.	5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.
6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.	6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.
7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.	7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.
8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.	8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.	9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.
10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.	10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.
11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.	11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.
12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.	12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.
13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.	13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.	14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.
15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.	15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.
16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.	16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.
17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.	17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.
18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«	18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«
19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!	19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.	20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.
21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:	21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:
22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:	22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:
23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!	23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!
24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«	24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«
25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.	25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.
26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.	26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.
27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.	27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.
28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!	28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!
29 Tegye a porba száját, talán van remény!	29 Tegye a porba száját, talán van remény!
30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!	30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!
31 Mert nem taszít el örökre az Úr.	31 Mert nem taszít el örökre az Úr.
32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.	32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.
33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.	33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.
34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,	34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,
35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,	35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,
36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?	36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?
37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?	37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?
38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?	38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?
39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?	39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?
40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!	40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!
41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!	41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!
42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.	42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.
43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.	43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.
44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.	44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.
45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.	45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.
46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.	46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.
47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«	47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«
48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.	48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.
49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,	49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,
50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.	50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.
51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.	51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.
52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.	52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.	53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«	54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«
55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.	55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.
56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«	56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«
57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«	57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«
58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.	58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.
59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!	59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!
60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.	60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.
61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.	61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.
62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.	62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.
63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.	63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.
64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!	64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!
65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!	65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!
66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!	66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!