Izajás könyve 26

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 Azon a napon majd ezt az éneket éneklik Júda földjén: »Erős városunk van nekünk, oltalmul szolgál kőfal és bástya.	1 U onaj dan pjevat ću ovu pjesmu u zemlji Judinoj: »Tvrd grad mi imamo: za obranu nam On podiže zidove i predziđa.
2 Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget!	2 Otvorite vrata! Nek’ uđe narod pravedni koji čuva vjernost,
3 Szándéka szilárd: megőrzöd a békét, a békét, mert benned bízik.	3 čiji je značaj čvrst, koji čuva mir jer se u te uzda.
4 Bízzatok az Úrban örökkön örökké, mert az Úr örök Kőszikla!	4 Uzdajte se u Jahvu dovijeka, jer Jahve je stijena vječna;
5 Mert ledönti a hegyen lakókat, a kérkedő várost megalázza, földig alázza, porba sújtja.	5 on obara one koji obitavahu visoko, razvaljuje tvrđu visoku, ruši u prah, sravnjuje sa zemljom,
6 Láb tapossa, szegények lába, szűkölködők léptei.	6 te je gaze noge, noge ubogih i koraci nevoljnih.«
7 Az igaznak ösvénye egyenes, Uram, az igaznak útját te egyengeted.	7 Put je pravednikov prav, ti ravniš stazu pravednom.
8 Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram, nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk.	8 Da, na stazi tvojih sudova željno te, Jahve, čekamo; ime tvoje i spomen tvoj duša nam žudi.
9 Lelkem utánad vágyódik éjszaka, és bensőmben a lelkem téged keres. Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói.	9 Dušom svojom žudim tebe noću i duhom svojim u sebi te tražim. Jer kad se na zemlji pojave tvoji sudovi, uče se pravdi stanovnici kruga zemaljskoga.
10 Ha kegyelmet kap is az istentelen, nem tanul igazságot; az igazság földjén gonoszul cselekszik, és nem látja az Úr fenségét.	10 Ako se pomiluje opaki, on se ne uči pravednosti. U zemlji pravednosti on čini bezakonje i ne obazire se na veličanstvo Jahvino.
11 Uram, felemelkedett a kezed, de nem látják; lássák meg szégyenkezve féltő szereteted néped iránt! Bizony, az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket.	11 Jahve, ruka je tvoja podignuta, a oni je ne vide. Nek’ vide i postide se, nek’ ih proguta revnost za narod, nek’ ih proždre oganj pripravljen dušmanima tvojim.
12 Uram, te adsz nekünk békességet, mert minden tettünket te vitted végbe nekünk.	12 Jahve, ti mir nama daješ, jer ti si tvorac svih djela naših.
13 Urunk, Istenünk, noha mások uralkodtak rajtunk, nem te, mi azért egyedül téged, a te nevedet emlegetjük.	13 Jahve, Bože naš, gospodarili su nama osim tebe drugi gospodari, ali tebe jedinog, ime tvoje, častimo.
14 A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak fel: ezért látogattad meg és pusztítottad el őket, és eltörölted minden emléküket.	14 Mrtvi neće oživjeti, sjene neće uskrsnuti, jer ti si ih kaznio i uništio i zatro svaki spomen na njih!
15 Megsokasítottad a nemzetet, Uram, megsokasítottad a nemzetet, megdicsőítetted magad; kiterjesztetted az ország minden határát.	15 Umnožio si narod, Jahve, umnožio si narod, proslavio se, proširio sve granice zemlje!
16 Uram, a szorongatásban téged kerestek, imát suttogtak, mikor fenyítetted őket.	16 Jahve, tražili su te u nevolji; izlijevali tihu molitvu, kad ih je stigla tvoja kazna.
17 Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez, vajúdik és kiált fájdalmában, olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.	17 Kao što se trudna žena pred porođajem grči i viče u bolovima, takvi smo, Jahve, pred tobom.
18 Fogantunk, vajúdtunk, mintegy szelet szültünk; szabadulást nem szereztünk az országnak, és nem születtek lakói a földnek.	18 Zatrudnjeli smo, u mukama smo kao da rađamo, nismo donijeli duha spasenja zemlji nit’ se rodiše stanovnici svijeta.
19 Életre kelnek majd halottaid, holttestük feltámad. Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok! Mert világosság harmata a te harmatod, és a föld újjászüli az árnyakat.	19 Tvoji će mrtvi oživjeti, uskrsnut će tijela. Probudite se i kličite, stanovnici praha! Jer rosa je tvoja – rosa svjetlosti, i zemlja će sjene na svijet dati.
20 Indulj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra ajtódat, rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg el nem múlik a harag!	20 Hajde, narode moj, uđi u sobe i vrata za sobom zatvori. Sakrij se časkom dok jarost ne prođe.
21 Mert íme, az Úr kilép lakóhelyéről, hogy meglátogassa a föld lakóit bűnük miatt; a föld megmutatja a vérüket, és nem takarja be többé a megölteket.«	21 Jer, gle, izići će Jahve iz svog prebivališta da stanovnike zemljine kazni što se o njeg’ ogriješiše. Izbacit će zemlja svu krv što je na njoj prolivena i neće više kriti onih koji su na njoj poklani.