Izajás könyve 25

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak téged, dicsőítem nevedet, mert csodákat műveltél, rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat.	1 Signore, tu se il mio Dio; te io esalterò, benedirò il nome tuo, perchè hai eseguite cose ammirande, consigli antichi fedeli: cosi è.
2 Mert kőhalmazzá tetted a várost, rommá a hozzáférhetetlen várat: a kevélyek palotája többé már nem város, soha többé föl nem épül.	2 Perchè in un sepolcro hai ridotta la città, la città potente, la casa d'uomini stranieri in una massa di rottami, onde non sia più città, e non sia rifabbricata in sempiterno.
3 Ezért tisztel téged az erős nép, a hatalmas nemzetek városa fél téged,	3 Per questo darà lode a te il popol forte, la città di genti robuste ti temerà.
4 mert támasza lettél a szegénynek, erőssége a szűkölködőnek szorongattatásában; menedék a zápor elől, árnyék a forróság elől. Az erőszakosok haragja olyan, mint a hideg zápor:	4 Perchè tu sei stato fortezza al povero, fortezza al mendico nella sua tribolazione: speranza nella procella, suo riparo dall'ardore del giorno; perocché l'impeto dei potenti è qual turbine, che fa traballare una muraglia.
5 mint forróságot a száraz vidéken, megtöröd a kevélyek zajongását; mint forróság a felhő árnyékában, elnémul az erőszakosok diadaléneke.	5 Abbatterai tu l'arroganza degli stranieri, come il violento ardore (abbatte) nella sete; e quasi con vampa di nube ardente farai seccare la propagine di questi potenti.
6 Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból.	6 E il Signore degli eserciti farà a tutti i popoli in questo monte un convito di grasse carni, un convito di vendemmia, di carni grasse midollose, di vino senza feccia.
7 Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült.	7 Ed ei troncherà le funi, che stringevano tutti quanti i popoli, e la tela ordita contro tutte le nazioni.
8 Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről. Bizony, az Úr szólott!	8 Ei precipiterà la morte per sempre, e il Signore Dio asciugherà da tutti gli occhi le lagrime, e l'obbrobrio del popol suo torrà da tutta quanta la terra: perocché il Signore ha parlato.
9 Ezt mondják majd azon a napon: »Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, benne reméltünk, ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán!	9 Ed egli dira in quel giorno: Ecco, questi è il nostro Dio; lo abbiamo aspettato, ed ei ci salverà: abbiam pazientato, ed esulteremo, e goderemo della salute, che vien da lui.
10 Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.« Eltapossák Moábot a lakóhelyén, mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;	10 Imperocché la mano del Signore poserà sopra di questo monte: e sotto di lui sarà stritolato Moab, come è tritata la paglia sotto d'un carro.
11 mikor széttárja a kezét benne, ahogy széttárja az úszó az úszásra, ő megalázza kevélységét, hiába csapkod kezével.	11 E stenderà le sue braccia sotto di lui, come uno le stende per nuotare. Ma il Signore umilierà il fasto di lui coll'infrangere le sue braccia.
12 Falaid magas erődítményét ledönti, megalázza, a földre, a porba sújtja.	12 E le difese delle tue alte mura caderanno, e saranno abbattute, e gettate a terra, e ridotte in polvere.