A zsoltárok könyve 68

¹ A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.

² Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei, elfutnak előle, akik gyűlölik őt.

³ Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el, ahogyan a viasz elolvad a tűzön, Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el!

⁴ Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt, s vigadoznak örömükben.

⁵ Mondjatok éneket Istennek, zengjetek zsoltárt nevének, Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik: Úr az ő neve. Ujjongjatok őelőtte,

⁶ aki az árvák atyja, özvegyek bírája, Isten az ő szentséges hajlékában.

⁷ Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak, a foglyokat kivezeti a bőségre, a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.

⁸ Isten, amikor néped élén kivonultál, amikor a sivatagon áthaladtál,

⁹ megremegett a föld, csepegtek az egek, a Sínai Istenének színe előtt, Izrael Istenének színe előtt.

¹⁰ Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted.

¹¹ Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek.

¹² Az Úr mondja a szót; Szüzek serege hozza az örömhírt:

¹³ »A seregek királyai futva futnak, a háznak szépe zsákmányt osztogat.

¹⁴ Ti pedig békén pihentek az aklok között, akárcsak az ezüstszárnyú galambok, halvány, aranyszínű tollakkal.

¹⁵ Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat, hótól fehérlik a Szelmon.«

¹⁶ A Básán hegye Isten hegye, a Básán hegye sok ormú hegy.

¹⁷ Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek, a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott? Bizony, ott fog lakni az Úr örökké!

¹⁸ Tízezernél is több a harci szekere Istennek: bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe.

¹⁹ Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél; Hódolati ajándékként embereket fogadtál, hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak.

²⁰ Áldott legyen az Úr minden nap! Üdvösségünk Istene hordoz minket.

²¹ A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.

²² De Isten összezúzza az ő ellenségei fejét, a bűneikben járók bozontos koponyáját.

²³ Így szól az Úr: »Hazahozlak Básánból, a tenger fenekéről is visszahozlak,

²⁴ hogy lábad vérben gázoljon és kutyáid nyelve is részt kapjon az ellenségből.«

²⁵ Látták, Isten, amint bevonultál, Istenem, királyom, bevonulásod a szentélybe.

²⁶ Elöl mennek az énekesek, utánuk a kobzosok, középen a dobverő leányok.

²⁷ »Áldjátok gyülekezetekben az Úr Istent, akik Izrael forrásából származtok.«

²⁸ Ott az ifjú Benjamin aki vezeti őket, Júda fejedelmei vezéreikkel, Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei.

²⁹ Mutasd meg, Isten, hatalmadat; Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél.

³⁰ Jeruzsálemi templomodba királyok hozzanak neked ajándékot.

³¹ Fenyítsd meg a nádas vadját, a népek tehenei között a bikák csordáját: boruljanak le ezüst kincseikkel. Szórd szét a háborúra vágyó népeket!

³² Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai, Etiópia sietve emelje kezét Istenhez.

³³ Föld országai, Istennek énekeljetek, zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek,

³⁴ aki kezdettől fogva az egek egén trónol; Íme onnan hallatja szavát, hatalmának szavát.

³⁵ Magasztaljátok Isten dicsőségét. Az ő felsége honol Izrael felett, az ő ereje a fellegek között.

³⁶ Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben! Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének. Áldott legyen Isten!