A zsoltárok könyve 65

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.	1 Del maestro de coro. De David. Canto.
2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.	2 A ti, oh Dios, te corresponde un canto de alabanza en Sión, y todos tienen que cumplir sus votos,
3 Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.	3 porque tú escuchas las plegarias. A ti acuden todos los hombres
4 Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.	4 bajo el peso de sus culpas; nuestras faltas nos abruman, pero tú las perdonas.
5 Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!	5 Feliz el que tú eliges y atraes para que viva en tus atrios: ¡que nos saciemos con los bienes de tu Casa, con los dones sagrados de tu Templo!
6 Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.	6 Por tu justicia, Dios, salvador nuestro, nos respondes con obras admirables: tú eres la esperanza de los confines de la tierra y de las islas más remotas.
7 Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.	7 Tú afianzas las montañas con tu poder, revestido de fortaleza;
8 Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.	8 acallas el rugido de los mares, el estruendo de las olas y el tumulto de los pueblos.
9 A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.	9 Los que habitan en las tierras más lejanas temen tus obras prodigiosas; tú haces que canten de alegría el oriente y el occidente.
10 Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.	10 Visitas la tierra, la haces fértil y la colmas de riquezas; los canales de Dios desbordan de agua, y así preparas sus trigales:
11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.	11 riegas los surcos de la tierra, emparejas sus terrones; la ablandas con aguaceros y bendices sus brotes.
12 Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.	12 Tú coronas el año con tus bienes, y a tu paso rebosa la abundancia;
13 A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.	13 rebosan los pastos del desierto y las colinas se ciñen de alegría.
14 Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.	14 Las praderas se cubren de rebaños y los valles se revisten de trigo: todos ellos aclaman y cantan.