A zsoltárok könyve 64

¹ A karvezetőnek. Dávid zsoltára.

² Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet, szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!

³ Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől, a gonosztevők sokaságától!

⁴ Nyelvük, mint a megélesített kard, keserű beszédük, mint a felajzott íj,

⁵ hogy titkon lenyilazzák az ártatlant. Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,

⁶ megátalkodnak gonosz szándékukban. Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban, azt mondogatják: »Ki látja meg?«

⁷ Gonoszságokat terveznek és véghezviszik a kigondolt terveket. Az ember benseje és szíve kikutathatatlan.

⁸ De Isten lenyilazza őket; hirtelen megsebesülnek,

⁹ és saját nyelvük lesz romlásukra. Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,

¹⁰ és félelem fog el minden embert; Hirdetik Isten tetteit, és megértik cselekedeteit.

¹¹ Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban, benne reménykedik, és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.