A zsoltárok könyve 64

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 [Für den Chormeister. Ein Psalm Davids.]
2 Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet, szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!	2 Höre, o Gott, mein lautes Klagen, schütze mein Leben vor dem Schrecken des Feindes!
3 Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől, a gonosztevők sokaságától!	3 Verbirg mich vor der Schar der Bösen, vor dem Toben derer, die Unrecht tun.
4 Nyelvük, mint a megélesített kard, keserű beszédük, mint a felajzott íj,	4 Sie schärfen ihre Zunge wie ein Schwert, schießen giftige Worte wie Pfeile,
5 hogy titkon lenyilazzák az ártatlant. Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,	5 um den Schuldlosen von ihrem Versteck aus zu treffen. Sie schießen auf ihn, plötzlich und ohne Scheu.
6 megátalkodnak gonosz szándékukban. Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban, azt mondogatják: »Ki látja meg?«	6 Sie sind fest entschlossen zu bösem Tun. Sie planen, Fallen zu stellen, und sagen: «Wer sieht uns schon?»
7 Gonoszságokat terveznek és véghezviszik a kigondolt terveket. Az ember benseje és szíve kikutathatatlan.	7 Sie haben Bosheit im Sinn, doch halten sie ihre Pläne geheim. Ihr Inneres ist heillos verdorben, ihr Herz ist ein Abgrund.
8 De Isten lenyilazza őket; hirtelen megsebesülnek,	8 Da trifft sie Gott mit seinem Pfeil; sie werden jählings verwundet.
9 és saját nyelvük lesz romlásukra. Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,	9 Ihre eigene Zunge bringt sie zu Fall. Alle, die es sehen, schütteln den Kopf.
10 és félelem fog el minden embert; Hirdetik Isten tetteit, és megértik cselekedeteit.	10 Dann fürchten sich alle Menschen; sie verkünden Gottes Taten und bedenken sein Wirken.
11 Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban, benne reménykedik, és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.	11 Der Gerechte freut sich am Herrn und sucht bei ihm Zuflucht. Und es rühmen sich alle Menschen mit redlichem Herzen.