A zsoltárok könyve 59

¹ A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.

² Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!

³ Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!

⁴ Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.

⁵ Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;

⁶ Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!

⁷ Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.

⁸ Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«

⁹ Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.

¹⁰ Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.

¹¹ Istenem, akinek irgalma megelőz engem.

¹² Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!

¹³ Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért

¹⁴ veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!

¹⁵ Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;

¹⁶ Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.

¹⁷ Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.

¹⁸ Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!