A zsoltárok könyve 21

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.	1 In finem, pro susceptione matutina. Psalmus David.
2 Uram, hatalmadon örvend a király, és mérhetetlenül ujjong segítségeden.	2 Deus, Deus meus, respice in me : quare me dereliquisti ? longe a salute mea verba delictorum meorum.
3 Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának óhajtását.	3 Deus meus, clamabo per diem, et non exaudies ; et nocte, et non ad insipientiam mihi.
4 Sőt elébe siettél boldogító áldással, fejére színarany koronát helyeztél.	4 Tu autem in sancto habitas, laus Israël.
5 Életet kért tőled, s te megadtad neki, hogy sokáig éljen, időtlen időkig.	5 In te speraverunt patres nostri ; speraverunt, et liberasti eos.
6 Segítséged folytán nagy a dicsősége, dicsőséggel és nagy ékességgel ruháztad fel őt.	6 Ad te clamaverunt, et salvi facti sunt ; in te speraverunt, et non sunt confusi.
7 Valóban, áldássá tetted őt mindörökre, megörvendeztetted vidámsággal színed előtt.	7 Ego autem sum vermis, et non homo ; opprobrium hominum, et abjectio plebis.
8 Minthogy az Úrban bízik a király, meg nem inog a Fölséges irgalmából.	8 Omnes videntes me deriserunt me ; locuti sunt labiis, et moverunt caput.
9 Érje utol kezed minden ellenségedet, érje el jobbod minden gyűlölődet!	9 Speravit in Domino, eripiat eum : salvum faciat eum, quoniam vult eum.
10 Tedd őket hasonlókká tüzes kemencéhez, abban az időben, amikor megjelensz. Nyelje el őket haragjában az Úr, és a tűz eméssze el őket!	10 Quoniam tu es qui extraxisti me de ventre, spes mea ab uberibus matris meæ.
11 Pusztítsd el magzataikat a földről, utódaikat az emberek fiai közül!	11 In te projectus sum ex utero ; de ventre matris meæ Deus meus es tu :
12 Mert gonoszat határoztak ellened, álnok terveket szőttek, de semmit sem vihettek keresztül.	12 ne discesseris a me, quoniam tribulatio proxima est, quoniam non est qui adjuvet.
13 Mert te megfutamítottad őket, íjaddal célba vetted arcukat.	13 Circumdederunt me vituli multi ; tauri pingues obsederunt me.
14 Kelj fel, Uram, hatalmaddal! Hadd magasztaljuk erődet énekkel és zsoltárral!	14 Aperuerunt super me os suum, sicut leo rapiens et rugiens.
	15 Sicut aqua effusus sum, et dispersa sunt omnia ossa mea : factum est cor meum tamquam cera liquescens in medio ventris mei.
	16 Aruit tamquam testa virtus mea, et lingua mea adhæsit faucibus meis : et in pulverem mortis deduxisti me.
	17 Quoniam circumdederunt me canes multi ; concilium malignantium obsedit me. Foderunt manus meas et pedes meos ;
	18 dinumeraverunt omnia ossa mea. Ipsi vero consideraverunt et inspexerunt me.
	19 Diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem.
	20 Tu autem, Domine, ne elongaveris auxilium tuum a me ; ad defensionem meam conspice.
	21 Erue a framea, Deus, animam meam, et de manu canis unicam meam.
	22 Salva me ex ore leonis, et a cornibus unicornium humilitatem meam.
	23 Narrabo nomen tuum fratribus meis ; in medio ecclesiæ laudabo te.
	24 Qui timetis Dominum, laudate eum ; universum semen Jacob, glorificate eum.
	25 Timeat eum omne semen Israël, quoniam non sprevit, neque despexit deprecationem pauperis, nec avertit faciem suam a me : et cum clamarem ad eum, exaudivit me.
	26 Apud te laus mea in ecclesia magna ; vota mea reddam in conspectu timentium eum.
	27 Edent pauperes, et saturabuntur, et laudabunt Dominum qui requirunt eum : vivent corda eorum in sæculum sæculi.
	28 Reminiscentur et convertentur ad Dominum universi fines terræ ; et adorabunt in conspectu ejus universæ familiæ gentium :
	29 quoniam Domini est regnum, et ipse dominabitur gentium.
	30 Manducaverunt et adoraverunt omnes pingues terræ ; in conspectu ejus cadent omnes qui descendunt in terram.
	31 Et anima mea illi vivet ; et semen meum serviet ipsi.
	32 Annuntiabitur Domino generatio ventura ; et annuntiabunt cæli justitiam ejus populo qui nascetur, quem fecit Dominus.