A zsoltárok könyve 132

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről,	1 Lord, my heart is not exalted: nor are my eyes lofty. Neither have I walked in great matters, nor in wonderful things above me.
2 arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének:	2 If I was not humbly minded, but exalted my soul: As a child that is weaned is towards his mother, so reward in my soul.
3 »Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,	3 Let Israel hope in the Lord, from henceforth now and for ever.
4 nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni,
5 amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!«
6 Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején.
7 Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához!
8 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét!
11 Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: »Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe.
12 Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.«
13 Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta.
14 »Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem.
15 Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel.
16 Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei.
17 Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azonban ragyogni fog koronája.«