Jób könyve 21

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job reprit et dit:
2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!	2 Écoutez du moins mes paroles, cela vaudra mieux que de me consoler.
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!	3 Accordez-moi un peu la parole: tu te moqueras après que j’aurai parlé.
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?	4 Est-ce d’un humain que je me plains? Alors, n’ai-je pas raison d’être nerveux?
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!	5 Tournez-vous vers moi: j’ai de quoi vous étonner, et vous mettrez la main sur la bouche.
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!	6 Ce sont des choses qui m’épouvantent quand j’y songe, et j’en tremble de tout mon corps.
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?	7 Pourquoi les méchants restent-ils en vie? Ils font de vieux os et gagnent en pouvoir.
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,	8 Leur famille à leur côté prospère, leurs petits-enfants se multiplient sous leurs yeux.
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,	9 On vit bien dans leurs maisons: pas de soucis, les coups de Dieu ne sont pas pour eux.
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,	10 Leur taureau féconde à chaque fois, leur vache met bas sans jamais avorter.
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,	11 Ils ont des gamins comme ils ont des agneaux, ils voient s’ébattre leurs enfants:
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;	12 ils jouent du tambourin et de la guitare, ils dansent au son de la flûte.
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.	13 Leurs jours s’achèvent dans le bonheur, ils descendent sans drame au séjour des morts.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!	14 Et c’étaient eux qui disaient à Dieu: “Va-t’en! Nous ne voulons pas connaître tes volontés!
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’	15 Pourquoi faudrait-il servir le Puissant, et qu’est-ce qu’on gagne à l’invoquer?”
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!	16 Ne sont-ils pas maîtres de leur bonheur, alors même qu’ils ont tout décidé sans Dieu?
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?	17 Voit-on souvent s’éteindre la lampe des méchants, le malheur fondre sur eux et la colère d’en haut détruire les malfaisants?
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?	18 Sont-ils vraiment la paille qu’emporte le vent, la feuille sèche livrée au tourbillon?
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!	19 Dieu, dites-vous, fera payer pour lui ses fils? Qu’il le fasse payer lui, et qu’il le sente!
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!	20 Qu’il voie le malheur de ses propres yeux, qu’il boive la colère du Tout-Puissant!
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!	21 Qu’a-t-il à faire de sa famille après lui, quand on a mis un terme au compte de ses mois?
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?	22 Faut-il faire la leçon à Dieu, à celui qui juge les êtres supérieurs?
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;	23 L’un meurt en pleine vigueur, heureux et prospère,
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,	24 les flancs bien grassouillets, les os remplis de sève.
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;	25 Un autre meurt dans la tristesse, sans avoir jamais savouré le bonheur.
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.	26 Ensemble ils se couchent dans la poussière, où les vers vont grouiller sur eux.
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!	27 Oh, je devine vos pensées, et ces idées que vous vous faites sur moi.
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’	28 Vous dites: “Où est la maison du potentat, où est la tente des méchants?”
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:	29 N’avez-vous pas interrogé ceux qui voyagent, ne retenez vous pas leurs témoignages?
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.	30 Au jour du malheur le méchant est épargné, au jour de la colère il échappe.
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?	31 Qui ose lui reprocher, en face, sa conduite et lui rendre ce qu’il a fait?
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.	32 Voici qu’on l’escorte au cimetière, et de bien haut son image regarde.
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!	33 La terre prise au torrent lui est douce, les gens défilent en avant, et derrière lui c’est un peuple sans nombre.
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«	34 Allez-vous me consoler avec du vent, avec des réponses où tout est illusoire?