Jób könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Történt pedig, amikor egyik napon eljöttek az Isten fiai és jelentkeztek az Úr előtt, a sátán is eljött közöttük és a színe elé állt;	1 Once again the sons of God came to present themselves before the LORD, and Satan also came with them.
2 az Úr pedig megkérdezte a sátánt: »Honnan jössz?« Az ezt válaszolta: »Szerte bolyongtam a földön és bejártam azt.«	2 And the LORD said to Satan, "Whence do you come?" And Satan answered the LORD and said, "From roaming the earth and patrolling it."
3 És mondta az Úr a sátánnak: »Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi: feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó! Mindezideig ragaszkodik a jámborsághoz, holott ellene ingereltél, hogy ok nélkül sújtsam!«	3 And the LORD said to Satan, "Have you noticed my servant Job, and that there is no one on earth like him, faultless and upright, fearing God and avoiding evil? He still holds fast to his innocence although you incited me against him to ruin him without cause."
4 A sátán pedig ezt válaszolta neki: »Bőrért csak bőrt, életéért azonban mindent odaad az ember, amije csak van;	4 And Satan answered the LORD and said, "Skin for skin! All that a man has will he give for his life.
5 bocsásd csak rá kezedet és verd meg a csontját és a húsát, akkor majd meglátod, hogy szemtől-szembe áld ő téged.«	5 But now put forth your hand and touch his bone and his flesh, and surely he will blaspheme you to your face."
6 Az Úr erre azt mondta a sátánnak: »Nos, kezedbe adom őt, de kíméld az életét!«	6 And the LORD said to Satan, "He is in your power; only spare his life."
7 Eltávozott tehát a sátán az Úr színe elől és Jóbot undok keléssel sújtotta tetőtől talpig.	7 So Satan went forth from the presence of the LORD and smote Job with severe boils from the soles of his feet to the crown of his head.
8 Jób a szemétdombon ülve, cseréppel kapargatta sebeit.	8 And he took a potsherd to scrape himself, as he sat among the ashes.
9 A felesége megkérdezte: »Mégis megmaradsz jámborságodban? Áldd az Istent és halj meg!«	9 Then his wife said to him, "Are you still holding to your innocence? Curse God and die."
10 Ő erre azt felelte neki: »Balga nő módjára beszélsz! Ha a jót elvesszük Isten kezéből, a rosszat miért ne vennénk?« Mindezekben sem vétkezett Jób az ajkával.	10 But he said to her, "Are even you going to speak as senseless women do? We accept good things from God; and should we not accept evil?" Through all this, Job said nothing sinful.
11 Jób három barátja pedig értesült mindarról a szerencsétlenségről, amely őt érte, s eljöttek hozzá, mindegyik a maga lakóhelyéről: a temáni Elifáz, a súhi Bildád és a naámai Szófár; megegyeztek ugyanis, hogy együtt elmennek, felkeresik és megvigasztalják.	11 Now when three of Job's friends heard of all the misfortune that had come upon him, they set out each one from his own place: Eliphaz from Teman, Bildad from Shuh, and Zophar from Naamath. They met and journeyed together to give him sympathy and comfort.
12 Amikor pedig még távolról felemelték szemüket, meg sem ismerték, mire fennhangon sírni kezdtek, megszaggatták ruhájukat és port hintettek fejük fölött az ég felé.	12 But when, at a distance, they lifted up their eyes and did not recognize him, they began to weep aloud; they tore their cloaks and threw dust upon their heads.
13 Azután hét napon és hét éjjelen át a földön ültek vele és egyikük sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma.	13 Then they sat down upon the ground with him seven days and seven nights, but none of them spoke a word to him; for they saw how great was his suffering.